Mary Boone Gallery – 745 Fifth Avenue, New York
„Látom, hogy a férfi-művészek – vagy legalábbis a halottak közülük, – mennyi örömet találnak a női formák festésében”, nyilatkozta Hilary Harkness az Interview magazinnak. Valóban, a művészettörténet tele van a női fizikalitást élvező halott férfiak műveivel, mint például a barokk mestermű, Diana Vadászata, amelyen Rubens-i teltségű szépségek vad kutyákkal birkóznak, nyíllal madarakat lőnek, vagy csak hevernek itt-ott, meztelenül. Harkness korszerűsíti ezeket a Sapho-i víziókat. Képein nő-katonák csatáznak második világháborús csatatereken, szőke amerikai tengerésznők és kagylódíszeket és pálmalevél szoknyákat viselő benszülött lányok, árja amazonok lovaglókorbáccsal, japán gésák kamikáze pilóták egyenruhájában. Termetük karcsú, lábaik hosszúak, egyaránt tökéletesek halálos viadalokra és aprólékos megkötözési szertartásokra. Arcuk él: félelmet, haragot, diadalérzetet mutat. A képek kisméretűek, de mindig a monumentalitás érzését keltik a szemlélőben. Harkness legtöbbször keresztmetszeteket fest: csatahajók, börtönök, erődök keresztmetszeteit, mániákus részletességgel, nagy gondot fordítva a narratívára, nem félve a goromba humortól. Az Air Raid (Légitámadás) című képen egy romos ház nyolc, szupermodelekkel benépesített szobáját látjuk, s nehéz eldöntenünk, hogy a fehérneműt mosó szolgálólányok ellenpontjai-e a ház kertjében zajló, szőke-a-barnán női nemi erőszaknak. Kik a tükrök felett guggolva szülő nők? Csipkeharisnyát, harisnyakötőt és lenge köntösöket viselnek a véres csaták harcosai. A nosztalgia dekadenciával, az erőszak imádata túlfűtött szexualitással keveredik ezeken a képeken, anélkül, hogy kioltaná a művész iróniáját. Harkness félelmet nem ismerve kormányozza palackbazárt hajóját a férfiak uralta idő végtelen tengerén.