Az idén világszerte megemlékeznek a Bauhaus alapításának 90.
évfordulójáról. Erdész László szentendrei galériájában főleg a hazai
vonatkozásokra helyezte a hangsúlyt szeptember végéig tartó (javarészt
értékesítéssel kísért) tárlatán, korabeli nyomtatványoktól, dokumentumoktól
vagy fotográfiáktól egyedi és sokszorosított grafikákon át a festményekig,
illetve a tervektől különféle használati tárgyakon át a bútorokig terjedő
válogatásával.
A belépőt Moholy-Nagy László 1923-as Konstruktion-sorozata
fogadja fogadja, amely annak idején
mindössze félszáz példányban jelent meg az úgynevezett „Kastner-mappában”. A
részben fekete-fehér, részben színes sokszorosított grafikai lapokból mára
kevés maradt fenn világszerte, ez a 9/50-es számozott és szignált teljes
ciklus, kifogástalan állapotban. A lépcsőfeljárón Moholy-Nagy László nagyjából
egykorú fotográfiái kísérnek – köztük az emlékezetes Pozitív akt és Negatív
akt átlós kompozícióinak 1931-es „tükörfordításai” –, a művész Amerikában élő
leánya és egyben a hagyaték árgus szemű gondozója – Hattula-Moholy-Nagy –
hatvanas évekbéli kiadásában. A sokoldalú Pap Gyula külön sarkot kapott. Már
messziről magára vonja a figyelmet másfél méteresnél magasabb méretével és
csillogó krómacél-váz valamint üvegbúra kontrasztjával manapság is
hipermodernül ható állólámpája, noha 1923-ban tervezte és 1925-ben
kivitelezték. Fölötte a falon pillanatfelvételei kollégáiról és baráti köréről, – amelyeket egy Földközi-tengeri hajókiránduláson készített – többek között
Moholy-Nagy Lászlóról, amint felmászott az elegáns yacht toronymagasságú
vitorlarúdjára. A vitrinben galvanizált, lapos fém tálkája mellett Napkorong
elnevezésű kerek kitűzője sárgaréz és újezüst ellenétesen ható kombinációjából,
amelyet annak idején maga is viselt.
A galériás szándékosan állította egymással szembe
tárlatrendezés közben Weininger Andor: Konstrukció című akril-vászon
festményét 1923 tájáról – apró négyzeteinek tarkabarka koloritja ellenére a maga
rideg racionalitásával és mértanias szigorával –, illetve Molnár Farkas három darabból álló
grafikai sorozatát az 1929-30-as évekből, amely geometrikus absztrakciója
ellenére is finom összhatású, kontúrjainak elegáns vonalvezetése valamint
textúráinak tónusai miatt. Az 1921-es „Itália-mappa” a három pécsi jóbarát és
fiatal kolléga – Molnár Farkas, Stefán Henrik és Johan Hugó – közös
olaszországi tanulmányútját idézi fekete-fehér illetve színes litográfiákkal. A
kőnyomatos lapok félszáz példányban készült sorozatából a Firenze elnevezésű
kubista kompozíció patinás penész-zöld árnyalatokban tartott házfalait, tetőit
és templomtornyait nagyobb méretű olajképén is megfestette, amely szintén itt
látható, a grafikai lapok közvetlen közelében és érdekes összevetésre
szolgáltat alkalmat a figyelmes látogató számára. Molnár Farkas szintén építész
leánya Budapesten él, így az ő közvetítésével került elő a Bauhaus egykori,
híres mesterének hagyatékából a „Staatliches Bauhaus in Weimar 1919–1923” egyik ritkaságnak számító,
eredeti példánya. Értékét még tovább fokozza teljes volta, mind a húsz korabeli
litografált betétlappal. A korabeli Bauhaus-nyomtatványok kínálatát – többek
között – a Bauhaus Bücher ciklus negyedik kiadványa gazdagítja az iskola
színházi törekvéseiről – elméleti és gyakorlati téren egyaránt -, „Die Bühne in
Bauhaus” (A Bauhaus színpada) elnevezéssel. Erdész László szellemes ötlettel
három méteresre felnagyíttatott egy többszörösen összehajtogatható, illetve
szétteríthető leporellót ebből a könyvből, amelyet a vitrin mellett a plafontól
a padlóig lógat be a tárlat terébe, a színezett falmezők mellett ezzel is
tagolva és megmozgatva az enteriőrt, továbbá a néző fantáziáját.
Átmeneti megpihenésre csábít Breuer Marcell tervei szerint
készült bútorok egy-egy kényelmes példánya, a nyugágytól az öblös
Vaszilij-karosszékig bezárólag. Ez utóbbi klub-fotelt a baráti
Kandinszkij-házaspár kérésére tervezte 1927-ben, hajlított krómacélcső valamint
bőr űlőke, hátlap és kartámasz kombinációjával és hivatalosan számon tartott
B3-as modell-jelzése mellett az orosz származású festőművész férj keresztnevét
viseli mind a mai napig. Egyébként feltehetőleg még a laikusok számára sem kell
külön „bemutatnunk”, mert jelenleg alig képzelhető el modern irodaház vagy
valamire való váróterem nélküle…