Caroll Dunham (1949) az egyik legfontosabbnak tartott kortárs amerikai festő. Művei megtalálhatók számos múzeumi és magángyűjteményben, komoly árat fizetnek értük az aukciókon. Festményeit számtalan amerikai és európai kiállításon láthatták az érdeklődők. Grafikus, képregényszerű, agresszív, pszicho-szexuális energiát sugárzó, gyakran ellenállhatatlanul komikus műveket fest, élénk színekkel, erős kontúrokkal. Az 1980-as években kezdett festeni, először furnér-lemezekre, kompozíciós elemként használva a fa erezetét. Az 1990-es években kezdett el vászonra dolgozni, megtartva képei lapos, kétdimenziós jellegét. Úgy tűnik, mintha ugyanazt a néha gengszternek, néha detektívnek, máskor manónak, szörnynek, bohócnak, nyomoréknak, utazó ügynöknek, mexikói cabarello-nak látszó férfi figurát festené újra és újra, de tagadja, hogy a figura egy karakter volna, inkább „forma”-ként, „grafikus mező”-ként beszél róla interjúiban. A figurának nincsenek szemei, néha pénisz-szerű az orra, máskor ánusz-szerű a szája, és herezacskó nő a nyakán. Kezében sokszor pisztolyt, vagy korbácsot tart, az art deco, vagy kubista, esetleg konstruktivista stílusban megfestett hátterek előtt. David Colman művészettörténész „Malevicset viselő férfi”-nek nevezte el a trade mark figurát. Mostani kiállítása első termében a figura öt változata látható, kanárisárga hátterekre feszülve. A kiállítás többi termét a mítoszok, mesék és fekete mágia hangulata hatja át. A Giant (Gigász) és Square Mule (Szögletes öszvér) című festmények mintha ősi maja indián, vagy római freskó nyomán születtek volna. A képek fókuszában a kalapos figura ánusza tátong, a Square Mule című képen az ánuszba illeszti pisztolyát. Bal combján törzsi tetoválás, jobb combján hatalmas anyajegy. Az ánusz alatt dudához hasonlító vagina. Mintha Oedipus szavait üvöltenék ezek a képek: „Ajándékot hoztam neked, megkínzott testemet”. Vagy Nietzsche mondását ismételgetnék: „Káosznak kell lennie bennünk”. Mapplethorpe híres, saját ánuszába korbácsot nyomó önportréját, Hieronymus Bosch és Dalí hasonló témájú műveit, legfőképpen Picasso Marie-Therese ánuszát ábrázoló festményét idézik ezek a képek. Végletességükben, transszexualitásukban saját, meghasonlott korunk tükrei. Az egyik kép címében említett öszvér szaporodásra képtelen állat, a hanyatló birodalom metafórája. A talizmán-szerű képek a földi pokolról, kísértetekről, démonokról, haláltusáról, önkínzásban, önmegsemmisítésben talált gyönyörről beszélnek. Mintha az Isteni Márki, de Sade szelleme köszönne belőlük ránk.