Tizenegyedik félévét indította el a Fotográfus.hu Alapítvány fotóiskolája 2009-ben. A jubileumi ötéves fennállás és a tizenegyedik félév indításának apropóján tizenegy fotóművész képeiből látható tárlat a Millenáris Piros – Fekete Galériájában. A kiállító művészek alkotásainak szinte mindegyikéről elmondható, hogy látásmódjukban és témáikban kevésbé az esztétizálás, mint inkább a korunk problémáira való reflektálás, illetve az erre tett kísérletek kerülnek előtérbe.
A tizenegy művész képei olyan tükröt mutatnak, amely nem csak mindennapjainkról, a 21. századi életérzésről, a globális változásokról szólnak, hanem elénk tárják az elmúlt évtizedek rohamos technikai fejlődése okozta változásokat a fotográfusi, fotóművészeti szakmában. A kortárs fotósok egyik fontos feladatának tekinthetjük, hogy – a hagyományos és modern technika nyújtotta lehetőségek kiaknázásával – egyfajta lenyomatot adjanak kortársaiknak, illetve dokumentáljanak az utókornak. Ebbe a lenyomatba tartozhat egy-egy pillanat megragadása vagy egy-egy mindenkit foglalkoztató kérdés fényképpel való bemutatása.
Egyesek szerint a jó fotó a jó pillanat megragadásakor, „elkapásakor” készül. A kiállított fotók között számos ilyennel találkozhatunk. Megismételhetetlen pillanatok akár utazásaink során (Erdős Gábor), akár a tömegközlekedésen döcögve (Dezső T. Tamás). És találkozunk megismételhetetlennek hitt pillanatok reprodukciójával is az utcai járókelők között Mátray Péter fotóin, aki egy 1984-es fotósorozatot elevenít fel. Simonyi Balázs felülről, pontosabban a hátsó ablakból szemlélte a világot, várost, az utcát. Az utcát, melynek minden perce más, hol csendesnek és magányosnak tűnik, hol lüktet az áthaladó vagy meg-megálló tömegek érzéseitől átitatva.
Pillanatok megragadása. Ha egy kicsit átértelmezzük ezt a folyamatot és otthonosan mozgunk az Internet világában, szembe találhatjuk magunkat azzal a tendenciával, hogy ha videokamerákkal készült videofelvételeket – vagyis mozgóképeket – egy-egy pillanatban megállítjuk, ugyanúgy elkaphatunk egy jó mozdulatot vagy arckifejezést, mintha fényképezőgéppel fényképeznénk. Trembeczki Péter fantasztikusan ötvözte a modern technikát a fotóművészet hagyományaival, az ismert youtube oldalról válogatott kisfilmekből elkapott pillanatokat a fotótechnikai eljárásokból régen kiszorult sópapíron jelenítette meg.
Mi az, ami körülvesz minket? Lakásunkban szinte egy polcra, ezáltal pedig egy képbe (Krajnik István) sűríthető egész életünk. A házunk, a várunk. Egy tető, kémény, két ablak, kerítés. Sátortetős házakat Magyarországon az 1930-as években kezdtek el építeni és a nyolcvanas évekig annyira elterjedté váltak, amennyire nem is gondolnánk. Több tízezer ilyen tetőszerkezetű ház épült az országban. Barcza Gergő ezer darab sátortetős házat örökített meg, melyek mindegyike más és más, mégis nagyon hasonló. Egy tető, kémény, két ablak, kerítés. Hogy múlik az idő! Magunkon sokszor kevésbé vesszük észre, mint a hozzátartozóink, barátaink arcvonásainak változásán. Kneifel Anett családi portréin a múlt a villogó vörös és zöldes fények révén elevenedik fel újra.
Egyéni látásmódok, profi technikai, szakmai felkészültség és a világ változásaira, átalakulására érzékeny reakciók, a leghétköznapibb események különleges tartalommal való felruházása jellemzik a kiállított munkákat. A tárlat igen szép bizonyítványt mutat a műhelyről, mely kiemelkedő helyet foglal el a fotóművészet iránt érdeklődő fiatalok oktatásában.  
Kiállítók művészek:
Barcza Gergő, Déry Ágoston, Dezső T. Tamás, Erdős Gábor, Érsek-Obádovics Mercédesz, Hermann Gábor, Kneifel Anett, Krajnik István, Mátray Péter, Simonyi Balázs, Trembeczki Péter