Noha a képregényeket tradicionálisan férfiak készítették, néhány nőnek is sikerült maradandót alkotnia ebben a bennünk élő, örök kamaszra apelláló műfajban. Az 1920-as évek („Roaring Twenties”) Amerikájának példátlan gazdasági fellendülése idején Nell Brinkley fiatal szerelmesekről és barlangi emberekről rajzolt kedves, erőszakmentes képregényeket, amelyek lapjain különös gondot fordított a szereplők hajviseletének, sminkjének, ruházatuk részleteinek bemutatására. Az 1940-es években a nőknek már sikerült kitörniük a kedves kis semmiségek gettójából és maguk is hozzáláthattak a közönség ijesztgetéséhez, anélkül, hogy a dekoratív részletek iránti érzékenységüket feladták volna. Lily Renee 1948-ban publikált Werewolf Hunter (Farkasember vadász) című horror-sorozatának képeit mintha kötötte volna: millió apró, nagy műgonddal kidolgozott részlet – asztalterítők, ruhadarabok, berendezési tárgyak teszik élővé a lapokat. 1969-ben Marie Severin bizonyította, hogy nő is képes lekötni a tudományos fantasztikumra szomjas fiúk figyelmét.
Museum of Comic and Cartoon Art (MOCCA), New York