Mint arról az Artportal is beszámolt, Kína 2010-ben élre tört a nemzetközi aukciós műkereskedelemben és 2011-ben megerősítette vezető pozícióját. Mindez tovább fokozta az érdeklődést Kína, mint művészeti színtér és mint műkereskedelmi központ iránt s e kontinensnyi országban alig múlik el nap úgy, hogy ne történjenek a nemzetközi sajtó ingerküszöbét elérő események. Most a legutóbbi hetek fejleményeiből szedünk csokorba néhányat.

 

 Az aukciós piacon öldöklő harc folyik a helyi árverőházak, valamint a Sotheby’s és a Christie’s között. Néhány kategóriában, így a porcelánoknál a nagy nemzetközi házaknak sikerült megőrizniük a vezető pozíciót, de összességében a helyieknek áll a zászló, akik a számukra kedvező jogszabályokból is profitálnak és ma már globális szinten is a legnagyobbak közé tartoznak. Az eddigi status quo változását jelenti, hogy a kínai cégek kezdenek megjelenni Hong Kongban is, ami eddig a két nemzetközi ház szinte kizárólagos vadászterülete volt. Elsőként a China Guardian jelentette be a napokban, hogy ez év őszétől rendszeresen tartanak aukciókat Hong Kongban. A város átlátható jogrendszere, a fejlettebb szállítási, tárolási lehetőségek, a könnyebb megközelíthetőség, a szabadkikötő elsősorban a külföldi ügyfelek szemében tűnnek vonzó előnynek, amiből most már az erős nemzetközi ambíciókat tápláló helyi házak is profitálni szeretnének. Október elején szinte egy időben zajlik majd a Sotheby’s és a Guardian árverése. Mindkét ház erősségei közé tartoznak a hagyományos stílusú modern kínai festmények, itt a két ház teljesítménye közvetlenül összemérhető lesz. A legnagyobb várakozás a porcelánok aukcionálását előzi meg; a fontosabb gyűjtemények zöme egyelőre külföldön van és a piaci megfigyelők arra várják most a választ, rá merik-e bízni kincseiket a külföldi beadók a Guardianra. A kínai vásárlók fizetési fegyelme köztudottan laza és a helyi házak egyelőre kevésbé eredményesek a pénzbehajtásban, ami nem az ő pozícióikat erősíti. A Sotheby’s 2006 óta már 13 ügyben fordult bírósághoz, közülük eddig hetet sikerült lezárni. A legutóbbi feljelentést július végén tették egy olyan vevő ellen, aki áprilisban 20 tételt vásárolt 3,5 millió dolláros összértékben, de ebből az összegből még egy centet sem fizetett ki.

 Közvetve Peking és Hong Kong párharcáról szól a második hír is. Mint a napokban nyilvánosságra került, a kínai kormány 2013 végéig egy 83 ezer négyzetméteres vámszabad raktár létrehozását tervezi a pekingi nemzetközi repülőtér közvetlen szomszédságában. A beruházást az állami tulajdonban lévő kínai Beijing Gehua Cultural Development Group az Euroasia svájci holdinggal közösen valósítja meg; utóbbi egy hasonló projektet irányított 2010-ben Szingapúrban, 2014-ben pedig Luxemburg lesz munkájuk következő állomása. Az új pekingi létesítmény a várakozások szerint sok bel- és külföldi gyűjtőt fog arra ösztönözni, hogy itt tárolják műtárgyaikat és jótékony hatással lehet a kínai műkereskedelem egészére. A nagy várakozás indokolt, elég csak arra gondolnunk, mekkora szerepet játszik Svájc műkereskedelmében a genfi repülőtér melletti vámszabad terület.A Kínába behozott képzőművészeti alkotásokat 12%-os vám terheli, amit erre az évre ideiglenesen a felére mérsékeltek; emellett meg kell fizetni a 17%-os ÁFÁ-t és az 5%-os fogyasztási adót is; ezek elkerülhetősége nagy vonzerőt jelenthet. A vámszabad területen a gyűjtők a tervek szerint a tárolás mellett egyéb szolgáltatásokat – eredetigazolás, restaurálás, biztosítás – is igénybe vehetnek majd. Sokaknak azonban így is nyűg a műtárgyak fizikai birtoklása, ezért Kínában viharos gyorsasággal szaporodnak az eszközeiket ilyen tárgyakba fektető alapok. Túl gyorsan – hívják fel a figyelmet a szakértők, akik egyéb veszélyekre is rámutatnak. Ilyen többek között a jogi háttér bizonytalansága és az alapkezelők tapasztalatlansága. Ezek az alapok kivétel nélkül az elmúlt években, tehát a kínai gazdaság és a műkereskedelem viharos tempóban felfelé ívelő szakaszában jöttek létre, kezelőik még nem szembesültek negatív trendekkel és félő, hogy azok pánikreakciókat váltanak ki belőlük. Az idei első félévi adatok ismeretében nem kizárt, hogy egy komolyabb visszaesés már ebben az évben bekövetkezik. Az elmúlt évek túlfűtött hangulatában ráadásul az alapok is túl magas áron vásároltak – az elmúlt évek jó néhány rekordmagasságú leütése mögött is feltehetően ők állnak.Amennyiben a recessziótól megriadó befektetők tömegesen kezdenének kiszállni az alapokból és azok sok műalkotás gyors eladására kényszerülnének, akkor ezt csak igen nyomott árakon tudnák megtenni és a befektetők érzékeny veszteséget lennének kénytelenek elkönyvelni. Ezen okok miatt a kínai művészeti alapokba való befektetést a legtöbb szakértő a magas kockázatúak közé sorolja.

 A kínai műkereskedelemben azonban vannak nagyobb kockázatok is, mint egy alapba befektetettösszeg esetleges elvesztése. Mint ahogy az az elmúlt hetekben szélesebb nyilvánosságot kapott,a pekingi hatóságok még március végén őrizetbe vették az Integrated Fine Art Solutions nevű, zömmel műtárgyak raktározásával és szállításával foglalkozó cég német állampolgárságú igazgatóját és kínai munkatársát. A vád csempészés, mely az országba behozott műtárgyak értékének hamis deklarálásával valósult meg. Az érintett képtelenségnek tartja a vádat, mely alapján elvben akár életfogytiglani börtönt is kaphat. A törvényi háttér itt is bizonytalan, mert nem derül ki például, hogy az érték deklarálása kizárólag a tulajdonos felelőssége-e, vagy abban osztozik a tárgyat az országba behozó kereskedő is. Az ügyre a megfigyelők kétféle lehetséges magyarázatot adnak: egyfelől nem zárják ki, hogy a hatóságok lépése figyelmeztetés, mert a cég többek között a neves rendszerkritikus művész, Aj Vej-vej műveivel is foglalkozik, másfelől elképzelhetőnek tartják, hogy így kívánják megtisztítani a szerepet a hasonló szolgáltatásokat nyújtó helyi cégek számára. Ha már Aj Vej-vejt említettük: az ő állítólagos adócsalási ügyében a hatóságok július végén elutasították a művész fellebbezését, és továbbra is 2,4 millió dollárnyi adóhátralék kiegyenlítését követelik tőle. Támogatói ennek az összegnek több mint felét már összeadták; enélkül a fellebbezés nem is lett volna benyújtható. A hatóságok rosszallását nyilván fokozta, hogy éppen a fellebbezés elbírálásával egyidejűleg mutatták be Amerikában Alison Klayman “Aj Vej-vej: Never Sorry” című filmjét a művészről. Végezetül egy olyan hír, aminek főleg Hong Kongban örülnek és ami valószínűleg kisebb lelkesedést vált ki Svájcban: Uli Sigg 66 éves svájci üzletember és diplomata, Svájc korábbi pekingi nagykövete úgy döntött, hogy egyedülálló kortárs kínai képzőművészeti gyűjteményének nagyobbik részétegy új, 2017-re felépülő hong kongi múzeumnak adományozza. Sigg a világ több országának, így hazájának múzeumaival is tárgyalt gyűjteményének jövőjéről, ám végül úgy döntött, hogy ezeknek a műveknek Kínában van a helyük, ahol viszont jelenleg egyedül Hong Kongban adottak a feltételek egy olyan kollekció bemutatására, melyben nem csak a hivatalos kínai kánonba tartozó művészek szerepelnek, hanem olyanok is, akik a népi Kínában legfeljebb a tűrt, időnként a tiltott kategóriába tartoznak. Hong Kongnak viszont a lehető legjobbkor jön a nagyvonalú gesztus, mert igen élénk műkereskedelme önmagában nem elég ahhoz, hogy a város a világ legfontosabb művészetiközpontjai közé kerüljön; ahhoz világszínvonalú múzeumokra is szükség van. Ezért épül meg az M+,Hong Kong új vizuális művészeti centruma, ami otthont ad a nyugalmazott diplomata 1500 darabot számláló, legalább 163 millió dollárra becsült gyűjteményének. Az adomány mellett 47 műalkotás körülbelül 24 millió dollárért vásárlás útján kerül a múzeum birtokába. AZ M+ projektet Lars Nittve, a Tate Modern korábbi igazgatója irányítja, aki szerint ma nulláról indulva a legnagyobb anyagiáldozatok árán sem lehetne már összehozni az elmúlt négy évtized kínai művészetének a Sigg-kollekcióval azonos minőséget képviselő gyűjteményét.