Műanyag drágakövet síró
hippi – fesztiválhét utáni katzenjammer-körkép. A moldáviai születésű, negyven
körül járó Alexander Tinei nem vidám festő: a Deák Erika Galéria nemzetközi
színtereken hódító üdvöskéje könnyeit gyűjtögeti új kiállításán.

A fotókról átemelt portrékat hányaveti realizmussal festi
meg, nem ragaszkodik minden milliméterhez, az ecsetet néha indulatosan, néha
vizenyősen forgatja. Az ázott szürkés-kék tónusokból kiégett figurák
bontakoznak ki. Egy huszárcsákós vámpírhölgy századfordulós dekadenciával hever
a kanapán, a plecsnikkel televart katonai inges, copfos fiú zsebre dugja a
kezét, a hernyóbajszú férfi kibámul a nézőre, a tizenéves pár unottan
heverészik a franciaágyon, a fiatal Michael Jackson szemében pedig még mintha
lobogna a tűz. Az újságokból kiollózott vagy az internetről letöltött modellek,
rockzenészek vagy ismeretlen figurák érzékenyen megfestett portréit titokzatos
kék vonalak hálózzák be. Alexander Tinei a kékes tetoválással teszi személyessé
a talált képeket, ami nem csak a testfelületeken burjánzik, de néha kicsap a
fekete keretekből, íveket húzva a fehér galériafalon. A festő amúgy sem
tiszteli a technika klasszikus eszközeit, a tinédzser párost a sarokba
akasztja, a „deface” feliratú pólót viselő figura rajzpapírjára pedig egy
valódi ruhadarabot applikál. Nagy méretű grafikáinál gyakoriak a rátétek: a
visszaradírozások, satírozások és színes minták között kirajzolódó alakok szeme
alá könnyek gyűlnek (karácsonyfacsokik összemorzsolt papírjaiból), a női akt
arcából harsány művirágok nőnek ki, máshol bross és csiszolt üvegdarabkák
csillognak. Alexander Tinei a kortárs nemzetközi festészet kurrens nyelvét
beszéli: a tömegmédiából leszűrt fotografikus előképeket a klasszikus
mesterségbeli fogásokkal tálalja, majd – mutáció-faktorként – hozzákeveri az
elbizonytalanító, de markáns vizuális furcsaságokat. Amitől a rokokós, hippi
melankólia elidegenedetté, talányossá és megfejthetetlenül komorrá válik.

Deák Erika Galéria

2009. szeptember 10.–2009. október 10.