Az avantgárd hőskorában a klasszikus absztrakt művészet két nemes célt tűzött ki maga elé: a világ szavakkal el nem mesélhető lényegének formába öntését és az épülőfélben lévő utópisztikus új valóság képi megelőlegezését. Az utóbbi próbálkozás elég gyorsan kudarcot vallott: a kommunizmus által látványosan tönkretett avantgárd művészek kálváriája világosan jelzi az absztrakt próféciák csúfos bukását.Tatlin tornyát lesöpörte a tervtanács, a futuristák és a konstruktivisták ötletelését villámgyorsan felváltotta a szocialista realizmus lusta, nagy gépezete. De a korai absztraktok másik fő célkitűzése, a világ szavakba nem ölthető belső lényegének, a vizuálisan megjeleníthető alapstruktúráknak az elemzése nem vezetett zsákutcához – azóta is művészek százait ihleti meg. Ennek az előkelő hagyománynak a folytatója Gábor Áron, a kortársak felé nyitó Virág Judit új kiállítója. Gábor Áron nyolcvanas évekbeli pályakezdését az új szenzibilitás vérbő festőisége és az Erdély Miklós-féle konceptuális alkotásmód határozta meg. A most kiállított legújabb festményei a következetesen építgetett életmű legújabb fejezetét jelentik. A non-figuratív képek három alapszínre támaszkodnak, a szurokfeketére, a helyenként elszürkülő fehérre és a bikavadító vörösre. A vonalzóval elválasztott vörös és fehér térfelek uralják a vásznak nagyobbik részét, hozzájuk társul helyenként egy-egy fekete sáv. A geometrikusan steril, homogén színmezők tetejére szertelen írásgesztus kerül, tarka vagy éppen fekete kacskaringós kígyóvonal, ami vibráló élénkséget kölcsönöz a mérnöki ridegségnek. Az életenergiától duzzadó gesztusvonalak gondosan megkomponált harcot vívnak a stabilitással, az egyensúlyi helyzet borotvaélén. Gábor Áron ezekkel a vizuális alapeszközökkel az ősmetaforáknál is mélyebben lakozó archetipikus helyzeteket elemzi: az éjszaka fekete sötétje és a nappal világos fehérje előtt játszódó vörös életerő táncát, a hol nekiiramodó, hol meg-megállapodó sorsot. Festményei tetszetősek, akár a kortárs dizájn szempontjából is értékelhetőek, pedig nem sok közük van hozzá. Ez egy konok, komoly, egyszemélyes művészuniverzum, ami az absztrakció elvont képi eszközeivel keresi az utat az egyetemes létezők felé.
Virág Judit Galéria és Aukciósház
2008. május 28.–2008. június 28.