Két évvel ezelőtt nagy port kavart Olaszországban, hogy – a vezető múzeumok nemzetközi pozícióinak gyengülését látva – új követelményeket megfogalmazó pályázatokat írtak ki 20 vezető múzeum élére, deklarálva, hogy szívesen várják külföldi szakemberek jelentkezését is, akik addig csak elvétve rúghattak labdába Itáliában.
A pályázat igen komoly visszhangra talált, s ahogy arról annak idején beszámoltunk, végül hét intézmény, köztük a firenzei Galleria degli Uffizi és az ugyancsak Arno-parti Galleria dell’Accademia élére került külföldi vezető.
Bár a helyzet intézményenként eltérő lehet, az új vezetők általában megállják a helyüket, amit jól mutat, hogy a reform bevezetése óta eltelt két évben a múzeumok jegybevételből és más forrásokból származó saját bevételei komoly mértékben, 38%-kal gyarapodtak és jelentősen megnőtt a látogatók száma is. A kisebbfajta forradalomnak számító változások ellenzői és az új rendszer kárvallottjai azonban nem nyugodtak bele pozícióik elvesztésébe és „fáradozásaikat”, legalábbis átmenetileg, siker koronázta.
A napokban ugyanis egy laziói közigazgatási bíróság érvénytelennek nyilvánított öt 2015-ös kinevezést, és az érintett vezetők helyét megbízott igazgatók vették át. Hogy a végleges utódok megtalálásáig, vagy a most menesztett vezetők funkciójukba való visszahelyezéséig, azt ma még nem lehet tudni, tekintettel arra, hogy Dario Franceschini kulturális miniszter minden bizonnyal megfellebbezi a döntést, amit a múzeumi reformokra mért jelentős csapásként értékel. „Aggódom, milyen képet alkot most rólunk a világ és aggasztanak a gyakorlati következmények is, mivel most öt fontos múzeumnak nincs igazgatója” – mondotta és hangsúlyozta, hogy a döntések nemcsak az olasz és az európai joggal voltak összhangban, hanem megfeleltek a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) által rögzített elvárásoknak is.
Peter Assmann, a mantovai Palazzo Ducale felmentett igazgatója is csak a miniszteri fellebbezésben bízhat. Forrás: wikimedia.org
A bírósághoz egyébként két, a 2015-ös pályázaton hoppon maradt olasz múzeumi szakember fordult, akik főként az új vezetők kiválasztási folyamatának nem kellően transzparens voltát és a döntések megalapozatlanságát kifogásolták, példaként hozva fel, hogy voltak olyan pályázók, akiket csak skype-on interjúvoltak meg. Ezen túlmenően hivatkoztak egy olyan 2001-es törvényre, ami értelmezésük szerint nem teszi lehetővé külföldiek kinevezését olaszországi múzeumok élére. Utóbbi vélekedést a bíróság ugyan nem tette magáévá, de a többi „vádpont” vonatkozásában részlegesen helyt adott a panasznak, s végül öt igazgató kinevezését érvénytelenítette.
A konkrét döntések érdekessége, hogy a feljelentők épp a legfontosabb céljukat nem tudták elérni, az öt felmentett igazgató közül ugyanis összesen egy, Peter Assmann, a mantovai Palazzo Ducale igazgatója külföldi. (Assmann egyébként komoly magyar kapcsolatokkal is rendelkezik; a bécsi Artmark Galerie-ben, majd a mantovai múzeumban is bemutatott, Életlen geometria című, általa kúrált kiállításon tíz magyar művész is szerepelt, s két éve tárlatot rendezett a budapesti Osztrák Kulturális Fórumban is.) A négy felmentett olasz modenai, nápolyi, tarantói és Reggio Calabria-i intézményeket vezetett, közülük a nápolyi Nemzeti Archeológiai Múzeum a legismertebb. Érinthet a döntés egy jelenleg zajló kiválasztási folyamatot is, e hó végére várható ugyanis eredményhirdetés a római Colosseum élére kiírt pályázaton, s a lazioi ítélet fényében egyelőre nem világos, figyelembe veszik-e a külföldről érkezett pályázatokat.