Az osztrák aukciósház fővárosi palotájában összesen 22
Munkácsy-ceruzavázlat került kalapács alá az 1900 előtti mesterrajzok
június 2-ai licitálásán, öt tételbe csoportosítva. Habár az utóbbi
években itt rendszeresen felbukkantak már hasonló lapok, de egyszerre
ilyen volumenű kínálat még sohasem került elő. Ráadásul valamennyi
Torday Sándor kollekciójából való, amint azt hátoldalukon a műgyűjtői
pecsét is igazolja. De ez se érdekelte a licitálókat!
Az előzetes alaktanulmányok a francia fővárosban élő magyar „festőfejedelem” három főművéhez készültek, a kartonok jobb alsó sarkában egységesen „Munkácsy.Páris” szignóval vannak hitelesítve. Az egyik típust a Krisztus-trilógia két monumentális kompozíciójához illeszkedő különféle változatok (egyéni vagy csoportos alak beállítások) jelentik. A legrégebbiek a Krisztus Pilátus előtt 1881-es festményéhez tartoznak, például a Megváltót körbefogó, változatos összetételű és viselkedésű, középső csoportosulás a csarnokban. Ezekből négy
példányt egyetlen tételben 3000–4000 eurós sávban kínáltak, de nem keltettek nagy érdeklődést.

A Dorotheum szakértői ugyanennyire taksáltak egy másik, hat lapból összeállított egységet is, ám utóbbiak már a sokkal későbbi, 1896-ban befejezett Ecce homóhoz tartoznak. Ezek egyikén érdekes megfigyelni, hogy a római helytartó itt még mindkét karjával a tömeg felé gesztikulál görnyedten, az erkélykorláton áthajolva, míg a végleges olajképen fejedelmi pózban húzza ki magát és csak oldalról mutat „a zsidók királyára” (aki viszont az elsőtől az utolsó variánsig ugyanolyan méltósággal viseli el a megaláztatások sorozatát). Bár azonos árfekvésben több laphoz juthatott volna a potenciális gyűjtő, ez a tétel is osztozott az előző anyag mostoha sorsában. Aztán akadt még egy „vegyes saláta”, nyolc különféle lapból kombinálva, az előbbi két festmény műtermi vázlataiból, például az írástudók és főpapok keletiesen egzotikus, turbános és köpenyes karakterfiguráival. Csupán 1800–2400 közötti becsértéken szerepeltek, de mindhiába.

A biblikus ihletésű jelenetekhez képest merőben más légkört áraszt a Honfoglalás (1893) heroikus, nemzeti büszkeséget tápláló témaválasztása, ami az ezredévi ünnepségek alkalmából készült a reprezentatív országházi Vadászterembe. Az egész falat betöltő, szintén sokalakos kompozíciót a Dorotheum katalógusában, német átültetésben kétféleképpen is interpretálták: egyrészt a szó szerinti fordításban Eroberung Ungarns lett, másrészt háttér információként hozzáfűzték még a Die Landnahme durch Árpád kiegészítő alcímet. Az egyik tételben ebből két lap a korabeli „prototípusokkal”, a kardját üdvözlésül magasba emelő vitézzel, a tarisznyás-bőgatyás, hódoló paraszttal és az imára kulcsolt kezű csuhás szerzetessel „potom” 1200–1600 euróért sem kellett senkinek. A licitálás sorrendjében is a végére maradt a szabályt erősítő kivétel. Az utolsó dupla tétel, egy markáns ősmagyar profil háromféle variációja, egy tollas kalpagú, egy prémes fövegű és egy fémsisakot viselő bajuszos alak 1800 és 2400 közötti értéksávból a licitálók vetélkedése miatt felment 2750 eurós leütésig. Sovány vigasz Munkácsynak.