Slam poetry, népi hiedelmek, táplálékallergia, közösségi mezőgazdálkodás, gasztronómia, a vakság vizualitása. Még kortárs kiállítások tekintetében is ritka, hogy ennyi különböző téma egyszerre legyen jelen egy galéria terében. A MOME animáció és tervezőgrafika diploma kiállítása, azonban nemcsak témafelvetésében sokszínű, de azt is bizonyítja, hogy a tervezőgrafika már régen nem csak a plakáttervezésről szól, és az animáció sem naiv gyerekmese.
Diploma kiállítás révén a Ponton Galériában bemutatott anyagnak nincsen egységes koncepciója, azonban mégis felfedezhetők olyan irányvonalak, problémák, amelyek több hallgatót is foglalkoztattak.
Vakok számára is élvezhető könyvet készített Vörös Judit és Egeresi Ilona Lilla. A könyvekben Braille írásos szöveg mellett tapintható illusztrációk teszik izgalmassá az olvasást. Horváth Csilla tavaly Formatervezési Díjat nyert tapintható könyvével, ebből is látszik, hogy sok alkotót foglalkoztató hiánypótló termék, amely szakmailag nagy kihívás, emellett kiemelkedő szociális érzékenységet mutat, elterjedése pedig sok örömet okozhat a látássérülteknek.
Jekli Ágnes: Open Doors Project
A (társadalmi) felelősségvállalást, mint a MOME-n végzett tervezők tíz közös tulajdonságának egyikét, Barcza Dániel is kiemelte megnyitóbeszédében. A tervezőgrafikai diplomamunkák bártan vállalnak fel olyan problémákat, mint a kirekesztettség, a társadalomba való beilleszkedés nehézségei (Jekli Ágnes: Open Doors Projekt- To Whom Would You Open The Door?). Hasenstaub Lívia közösségi mezőgazdálkodással foglalkozó naptárnak és jegyzetfüzetnek készített tipográfiát és grafikát. A közösségi termelés, a slow food mozgalom Magyarországon is egyre nagyobb teret nyer. A Gasztrokriszta kollekció, Veréb Anikó „füveskönyve”, Eisenberger Réka diétár.hu honlapterve és Erdélyi Otília kerti padja is a változó gasztrokultúra egy-egy részletét dolgozza fel.
A kiállításra a tervezőgrafika határainak feszegetése is jellemző. Szabó Zsófia Kis Hungarikumhatározója már-már Parti Nagy Lajos humorát idézi nemcsak az illusztrációin, de szövegeiben is. Berinkey Katalin az irodalom egy új ágát a slam poetry-t választja textil termékei díszítésére. Csordás Levente vizuális naplója a galéria központjában elhelyezett folyamatos rajz, amelyet egy telefonos applikáció segít még jobban értelmezni. Valicsek Éva és Ulrich Sára diplomamunkája pedig az irodalom fizikai megtestesülésével, a könyvvel, a szöveggel foglalkozik. A munkák bebizonyítják, hogy a határok már feleslegesek, és egy kortárs tervezőnek az interdiszciplinaritásra kell törekednie.
Szabó Zsófia: Kis Hungarikumhatározó
Bárdy Anna csenddel és fénnyel kísérletező Prizma modulációja már átvezeti a látogatót a kiállítás másik részébe, az animátorok vetítése felé. A kiállításon tíz kisfilm és egy matematikatanulást segítő applikáció (Manja Lekic) látható. Az animációk megtekintése után egy nagyon fontos (és sajnos jól ismert) kérdés merül fel: hova tűnnek az ilyen magas színvonalú magyar munkák? Miért csak évente egyszer láthatók moziban? Bucsi Réka szimfóniáját vagy a WWF-nek készített Paper World (Ringeisen Dávid, Ruska László) című filmet látva elgondolkodhatunk, hogy milyen hatással lenne a vizuális igényességre, ha ezek az animációk is a televíziókba és a széles vászonra kerülnének?
Manja Lekic: How To Bulid A Learning App?
A szuperhősöket (Juhász Márk: Carl), cápákat (Jurik Kristóf: Zothmund), a folklórt (Örökség), a fekete humort (Gellár Csaba: Blackwood, Tóth Tamás: Lepel), a reális és az elképzelt világ keveredését (Gál Julia: Bestia Madre) ugyanúgy megtaláljuk ezekben az animációkban, mint a barátság metaforáját (Bányai Zsuzsanna: Bridge) vagy a sajátos teremtésmítoszokat (Tamás Iván: Hogyan keletkezett a világ?).
A kiállításról egy, a megnyitószövegben elhangzott gondolattal jöttem el; a tervezők most még bátran és szabadon dolgoznak fel szociális vagy társadalmi problémákat, készítenek egyedi animációkat, de az egyetemről kilépve már a piac érdekeit, igényeit kell kiszolgálniuk. A minőség és a tehetség nyilvánvalóan a frissen diplomázott hallgatók sajátja, úgyhogy én a piac helyett a design térnyerésének szurkolok. Legyen a tervezőgrafika és az animáció is autonóm művészet!
MOME Diploma kiállítás 2013- Animáció és tervezőgrafika, Bp., Ponton Galéria, június 26 – 29.
Ulrich Sára: A történetcsapda