A Párizs melletti kisvárosban, Montrouge-ban 59. alkalommal megrendezett, május 28-ig látogatható Salon de Montrouge-on olyan művészek állíthatnak ki, akik jelenleg – akárcsak ideiglenesen is – Franciaországban dolgoznak.

Az idei Szalonon a jelentkező 3.100 fiatal képzőművész közül hetvenketten, közöttük Ádám Anna kapott bemutatkozási lehetőséget a zsűritől.  Ádám Anna, nem titkoltan a mai magyarországi történésekre utalva, a – sokszor a politika által irányított, manipulált – közös, és az attól gyakran gyökeresen eltérő, az egyén által megélt, szubjektív emlékezet problémájával foglalkozik. Ami a társadalom egésze számára történelem, az egyén számára a szubjektív interpretáció számos lehetőségét kínálja és nem biztos az sem, hogy a konkrét tényekre, dokumentumokra, adatokra támaszkodó történelemkönyv valóban hiteles képet ad.

A fiatal művész emlékezetpolitikával foglalkozó kiállítása a hatvanas-hetvenes évek jellegzetesen kelet-európai környezetet megörökítő, hímzett, színes emberalakokkal kiegészített archív fotóiból, egy textilből készített, Budapest XIII. kerületének társadalmi és urbanizációs átalakulására utaló reliefből és egy videóból áll. A mindössze 37 másodpercnyi, torokszorító videót megtekintve (Comme si…, 2013), ahol egy Holokauszt-túlélő idős asszony szárazon kijelenti, hogy a múltból semmire sem emlékszik, a nézőben felmerül a kérdés, vajon ki és miért felejt?