Kondor Attila égre szegezett szemmel jár, miközben az ezredfordulós realizmus útját rója. A fiatal kortárs festő extrán hosszú és keskeny szalagképeket készít az őt körülvevő városról. De nem a nyüzsgő-morgó metropoliszra kell gondolnunk, hanem a historizáló Pest békebeli szépségeire. Kondor szeme megakad egy-egy építészeti fragmentumon: egy templom volutáján, egy eklektikus palota oromdíszén, a párkányok pilaszterein, egy-egy homlokzati szobron, a lépcsősorokon és a fák csúcsain. Elidőz ezeken az egészen apró részleteken, s köré fonja tűnődő gondolatait. Az architekturális elemek a szalagképek egyik sarkába húzódnak, hogy helyet adjanak a metafizikus teljességgel kibontakozó égboltnak. Hangulatfüggő látványpiktúra. Besorolható a realizmus mostanában egyre inkább felfutó iskolájába, nem a technorealizmus médiavalósággal társalkodó, karcos naturalizmusába, hanem a Sensaria társaság művészkörébe. A Sensaria Csoport olyan fiatal magyar festőket tömörít, akik nem a trendi nemzetközi stílusokra függesztik vigyázó szemeiket, hanem igyekeznek minél bensőségesebben átélni a hagyományt. Mármint a klasszikus festői hagyományt, a modernitás előtti, nagy realista paradigma hagyományát. Ők a búvópatakként elő-előbukkanó valósághű festészet új képviselői, akik a regionális és szubjektív ízeket képviselik, a nemzetközi kontextussal szemben. Szinyei Szalon
2006. február 22. – 2006. március 14.