Museum of Moder Art, New York
A közelmúlt egyik híre az volt, hogy a Google másfél milliárd dollárért (kb 330 milliárd Ft-ért) megvásárolta az alig egy éve létesített, eddig veszteséges YouTube.com személyes video-klippeket bemutató portált, amelyen ma már több, mint 1 millió videofelvétel látható. Úgy tűnik, hogy ma már ugyanolyan hétköznapi emberi tevékenységgé vált a személyes videók, video-naplók készítése, mint a fogmosás. Su Friedrich negyedszázada készít saját magát bemutató, formailag igen komplex, elgondolkodtató filmeket, de egy szakmai krizis tudta csak arra kényszeríteni, hogy elkezdje video-naplóját. Mozgó kávé-árúsokat videózott New Yorkban, amikor elhatározta, hogy South Carolina államba utazik, egy kávé importtal foglalkozó vállalat mindennapjainak dokumentálására. Hosszú ideig dolgozott a felvételeken, maga sem értette, hogy miért, hiszen egyáltalán nem érdekelte a dokumentum-videozás műfaja. 40 órányi felvétellel találta magát szembe a vágószobában, fogalma sem volt, hogy mit kezdjen az irdatlan mennyiségű anyaggal. Partnere rászólt: „Nagyon szenvedsz. Miért nem csinálsz egy filmet a saját nyomorúságodról?”. Sue Friedrich bezárkózott a szobájába és dolgozni kezdett. Video naplójának a Seeing Red (Vörösben látni – dühre vonatkozó kifejezés) címet adta. Az elkészült naplót négy részletben mutatja be a MOMA. Fájdalommal teli monológjai alá Bach Goldberg variációit keverte kísérőzenéül. A szövegek képi háttere céltalan bolyongás Brooklyn utcáin. A néha megindítóan expresszív, máskor lélegzetállítóan gyönyörű képek megszakítják, visszhangozzák, kommentálják a művésznő hálószobájában felvett monológjait. Gyermekkoráról, a szüleivel való kapcsolatáról, kamaszkorának szexuális ébredéséről, ifjúságának politikai passzióiról, kétségeiről, felnőtt korának tapasztalatairól beszél.