Robog az orosz műkereskedelem. Aukciós éllovasok Malevicstől Kabakovig.
Száguldó orosz piac
Az elmúlt években igen jelentős mértékben bővült az orosz művek aukciós piaca, aminek fő oka a tehetős orosz gyűjtői réteg megjelenése és gyors bővülése. Sokan közülük – a kínai gyűjtőkhöz hasonlóan – egyfajta hazafias missziónak tekintik, hogy hazajuttassák az orosz művészet eddig külföldön őrzött remekeit. Pedig ezeknek a műveknek egy jelentős része eleve külföldön született, hiszen már a 19. században is, de még inkább a 20. század első felében számos orosz művész dolgozott huzamosabb ideig külföldön. Más részüket az Oroszországból emigrált gyűjtők vitték magukkal, ismét másokat orosz mesterek külföldi megrendelésre készítettek. Ivan Ajvazovszkij, a később külföldön feledésbe merült és most reneszánszát élő 19. századi tengerfestő például a maga korában számtalan külföldi megrendelést teljesített.
A nagy aukciósházak gyorsan lecsaptak a kitűnő üzleti lehetőségre és már évek óta külön aukciókon értékesítik az orosz mesterműveket. A Sotheby’s például 2010-ben 50,6 millió fontnyi összforgalmat ért el orosz aukcióin, idén pedig már az első félév után 31 milliónál tartanak. A nagy nemzetközi házak mellett mások is igyekeznek kihasítani egy-egy szeletet a tortából: a zürichi Koller például az első számú külföldi Ajvazovszkij-specialistaként hirdeti magát, Svájc legrégebbi aukciósháza, a luzerni Fischer pedig épp a napokban tartott orosz árverést közel 560 tétellel.
Míg a többi, feljövőben lévő piacon, így Kínában és Indiában főleg a kortársak iránt növekedett robbanásszerűen az érdeklődés, az oroszoknál még mindig a ”10-es, ”20-as évek avantgárd művészete a legkeresettebb és erősen feljött a másutt kevésbé az érdeklődés előterében álló 19. századi művészet is. A külföldön is keresett és csúcsáron értékesíthető kortárs művészek száma továbbra is alacsony.
Top 12
Az egyik vezető orosz internetes műkereskedelmi portál a közelmúltban összeállította a legdrágább orosz művészek listáját, amit – a legutóbbi árverések eredményeivel aktualizálva – az alábbiakban ismertetünk. A listán nemcsak a nevek és a számok érdekesek, hanem az is, hogy készítői milyen tágan értelmezik az „orosz művész” fogalmát.
Erre már a lista élén is kitűnő példát látunk, hiszen a legmagasabb árat elért festményként Mark Rothko White Center című 1950-es műve szerepel, ami 2007-ben a Sotheby’s-nél 65 millió dollárért kelt el. Rothko azért minősül orosznak, mert a ma Lettországhoz tartozó Dvinszk, ahol 1903-ban Marcus Rothkovich néven született és 1913-ig élt, akkoriban a cári orosz birodalom része volt. 2010-ben egyébként Rothkótól lienc művet értékesítettek árverésen, ami a legnagyobb aukciós forgalmat bonyolító művészek listáján a 17. helyhez volt elég.
Kazimir Malevics a második a sorban; 1916-os Szuprematista kompozíciója 2008-ban ugyancsak a Sotheby’s-nél 60 millió dollárért váltott tulajdonost. Az orosz avantgárd nagy alakjai közül talán ő volt az egyetlen, aki sohasem telepedett le hosszabb időre külföldön. A magas árhoz nyilvánvalóan hozzájárult, hogy Malevics jelentős egyedi munkái nagyon ritkán bukkannak fel aukciókon. (2010-ben például egyre sem lehetett licitálni.)
Kandinszkij 1914-es Fúga című absztrakt munkája 17 évig számított a legdrágább orosz festménynek. Ez a kép is a Sotheby’-nél szerepelt utoljára aukción, 1990-ben. Akkor 19 millió dollárt adtak érte. Csúcsmű tőle is ritkán kerül kalapács alá, a 2010-ben eladott 95 művének ára együtt sem érte el a 19 milliót.
Javlenszkij Shokko széles karimájú kalapban című 1910-es festménye az első figuratív alkotás a listán. 2008-ban 8,4 millió fontot ért – a változatosság kedvéért ugyancsak a Sotheby’s-nél, ami az orosz művek tekintetében egyértelmű előnyre tett szert örök vetélytársával, a Christie’s-zel szemben. Javlenszkijre is igaz, ami Kandinszkijra: a 2010-ben aukcionált összes (42) képéért sem fizettek annyit, mint a Shokkoért.
A lista szerint orosz a belorusz vagy litván zsidó családból származó francia festő, Chaim Soutine is, bár ezt érvekkel nem könnyű alátámasztani. A Férfi piros sállal című, 1921 körül készült képe, ami a Sotheby’s-nél 2007-ben 7,8 millió fontért kelt el, mindenesetre az ötödik helyre érdemesíti őt.
Soutine-t Marc Chagall követi, s nála elsősorban az az érdekes, hogy bár évente mintegy ezer műve szerepel aukciókon (a sokszorosítottakat is beleszámítva), az Évforduló című 1923-as festményével 1990-ben elért 13,5 millió dolláros árat azóta sem tudta túlszárnyalni. (Egy papíralapú munkája saját kategóriájában néhány napja, a Sotheby’s londoni árverésén ért el új csúcseredményt 1,83 millió fonttal.) Tavaly 1013 munkáját értékesítették aukciókon, összesen 46 millió dollárért.
A 7–8. helyen két hölgy, Natalia Goncsarova és Tamara de Lempicka áll; utóbbi legföljebb az ifjúkorában Szentpétervárott töltött néhány év okán kaphatott itt helyet. Őket az utóbbi években hirtelen divatossá vált romantikus-szimbolista Konsztantyin Szomov követi, akinek Szivárvány című 1927-es olajképe félmillió fontos becsértékével szemben 3,3 millióért kelt el négy éve. Épphogy befért az első tízbe a legdrágább orosz kortárs, Ilja Kabakov. A moszkvai konceptualisták vezető mesterének Bogár című, különleges technikával készült 1982-es munkáját a Phillips de Pury három éve 2,6 millió fontért ütötte le.
A 19. századi mesterek egyre közelebb kerülnek a Top 10-hez: Ajvazovszkij tengeri tájképeiért ma már nem ritka a 2 millió font körüli ár, Verescsagin A Tádzs Mahal este című festménye pedig éppen a napokban állított fel a művész számára új rekordot 2,28 millió fonttal.