Sirálysikoly csapja meg a fülünket és csak hajóhídon lehet
belépni az Országos Széchényi Könyvtár július 12-ig tartó tárlatára, amelyet
Skultéty Csaba gyűjteményéből rendeztek. Az előtérben vaskosan fonott hajókötél
tekeredik a kikötőbakra, szekrény méretű útikofferek, raklapok és áruval tömött
deszkaládák között jutunk el egy sárgaréz hajótájolóig, a kerek kajütablakon
pedig a fiumei tengerpart tárul a látogató elé a budai panoráma helyett.
A második teremben egy fotográfiai műtermet is berendeztek a
múlt század fordulójáról, portrékészítésre alkalmas eredeti, Goldman gyártmányú
szalonkamerával, a fali polcokon sorjázó korabeli páros veduták pedig az eléjük
helyezett sztereoszkópon szemlélve
térhatású illúziót keltenek. Az élményt non-stop vetítés teszi
teljesebbé az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyától úgyszólván napjainkig. A
legrégebbi dokumentumfilm 1914-ből való a Szent István csatahajó ünnepélyes
avatásáról – fedélzetén arisztokráciánk díszmagyaros képviselőivel – aztán
elsüllyedésének tragikus látványát is dokumentálták az öbölben, ahol ellenséges
torpedók semmisítették meg. Az 1915-ös fekete-fehér filmkockákon az öreg Ferenc
József nyitja meg az Adria-kiállítást, aztán a Wien nevű sétahajó mellett is
elsétál – a bámészkodóknak integetve – majd hintóba szállva távozik a
színtérről. Egy évtizeddel később már a polgárság veszi át a szerepet a
Duna-Száva-Adria vasútvonal beindulásával, nyaraló gyereksereg masírozik
felnőtt kísérői irányításával a pálmafák alatt, 1930-ban vízre bocsátják a
Fiume óceánjárót, majd a második világégés után a háborús pusztítások
keverednek a középkori történelmi romokkal. 1955-ben az IBUSZ magyar munkásokat
és parasztokat küldött üdülni a Budapest-Rijeka különvonattal, a következő
évben pedig hivatalos magyar delegáció látogatott a közös monarchia egykori
kikötővárosába. A későbbi, immár színes filmrészletek legfőbb tanulsága az volt
számomra, hogy a századfordulós bérpaloták sora akár a magyar fővárosban is állhatna,
– annyira hasonlatos eklektikus építészeti stílusuk valamint történelmi viharok
verte homlokzatuk -, legfeljebb az ablakok előtt száradó fehérneműk szél
lengette tömkelege vagy helyenként a pálmák és ciprusok sziluettje ébreszti rá
időnként a magát tisztára otthon érző látogatót a mediterrán atmoszférára,
miközben a kamera a kanyargós sikátorok árnyékában vagy a tágas piacterek
harsány vásárosai között barangol.
Így lehetett ezzel a második világháború után a magyar
földről nyugati emigrációba kényszerült Skultéty Csaba is, aki – a családi
fotók tanúsága illetve saját vallomása szerint is – szülei fiatalkori
emlékeiből hallott minduntalan már kora gyerekkorától erről a városról. Így
vált lassan, de biztosan „álmai kikötőjévé” a néhai Fiume, a mai Rijeka és így állott
össze az a tekintélyes korabeli képeslap kollekció, amelyet a mai érdeklődőkkel
is megoszt a mostani kiállításon, egy friss kiadású album kíséretében. A
legrégebbi veduták német vagy magyar újságok és folyóiratok hasábjain jelentek
meg. Például Fiume látképe 1850 körüli rézmetszeten (Illustrierte Zeitung,
Lipcse 1852) vagy Kirchner rajza nyomán színezett fametszet (az Allgemeine
Illustrierte Zeitungnak „Über Land und Meer” – vagyis Országon és tengeren át –
elnevezésű rovatában). A Hazánk s a Külföld „első évi folyamának” 1865. október
15.-i számában címoldalon hozzák a fiumei kereskedelmi tengerészeti akadémia
homlokzatát, aztán a kiegyezés után a
Pesten megjelenő Vasárnapi Újság 1867-69 közötti számaiban, avagy a Pesti
Divatlap mellékletében „Fiume a tenger felől” aláírással egy-egy nyomat „Rohn
A.–Walzel A. F. után” és így tovább. Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán címmel
1905-ben Budapesten publikált útibeszámolója volt „Az Újság ajándéka előfizetői
részére” Az úgynevezett „pengős világból” egy reklámhirdetés: „Húsvéti
különvonat Abbáziába 1936. április 5.–11. Részv. Díj: 122. –P-től” Különféle
feliratos és rajzos korabeli emlékpoharak mellett egy Fiumében szolgált
ismeretlen magyar matróz úgynevezett „türelemüvegébe” egy teljes hajót sikerült
bezsúfolnia árbócostól és vitorlástól egy boros palackba és még hosszasan
folytahatnánk a felsorolást. Mint valaha a némafilmek korában, a vetítést
fülbemászó zongorafutamok kísérik és ringatják vissza a mai nézőt a hétköznapi
rohanásból az egykori közös monarchia „boldog békeéveinek” nosztalgikus
hangulatába…
[az Enciklopédia Kiadó által kiadott Fiume kötet (Magyar emlékhelyek külföldön sorozat) még kapható (szerző: Fried
Ilona), megrendelhető: www.enciklopediakiado.hu
a szerk.]