Ave caesar, morituri te salutant – Ave cézár, üdvözölnek a halálba menők: ezekkel a veretes szavakkal köszöntötték a gladiátorok az amphiteatrumban a római császárt. A felirat most, kétezer évvel később, Nagy Gábor György porcelántányérjainak az alján tér vissza. Nagy Gábor Györgytől, a lassan már középkorú grafikusművésztől a számítógépes munkák sem idegenek, de mostani kiállításán kizárólag klasszikus technikával készített művek láthatók: olajfestmények és pasztellképek. Lefordított porcelántányérok hevernek halomba, aljukon egy rejtélyes logóval és a már idézett felirattal. Mintha a barnás árnyékok között fekvő egykedvű tányérok – a sors kiszolgáltatottjaiként – a nagy konyhai leszámolásra készülnének, a háziasszony falhoz csapkodó dühére. Egy másik sorozat főszereplője a hasáb alakú, régimódi üvegpalack, ami megduplázva, elhomályosítva, lekicsinyítve vagy felnagyítva áll az egynemű, barackrózsaszín háttér előtt. Címe a metafizikus csendéletfestés modern klasszikusát, Giorgio Morandit idézi. A palack szótlan és visszafogott, de uralja saját terét. Nem úgy mint a fásult, halába készülő tányérok vagy a bögrékből és mélytányérokból rakott, imbolygó tornyok. Nagy Gábor György nem megy messzire a jelképekért, megelégszik a konyha pár kitüntetett tárgyával. A (jellemzően fátyolos) fotórealista hűséggel megfestett és megrajzolt edények mégis képesek sorsszimbólumokká válni, a témát körüljáró szériák konceptuális erőterében. Minimál jelképekből összeállított léttöprengés: fotórealista konyhafilozófia.
Bartók 32 Galéria (június 28. – 2006. július 21.)