Rozsda Endre személyében magyar szereplője is van a Lyoni Szépművészeti Múuzeumban néhány napja megnyílt „1945–49: újrakezdés úgy, mintha a festészet soha sem létezett volna” című kiállításnak. A hét téma köré szerveződő tárlatot olyan nevek fémjelzik, mint Pollock, Rothko, Poliakoff, Soulages, Hartung, van Velde.
Az évtizedekig Párizsban alkotó Rozsdától az Égi és földi szerelem című, szürrealista hangulatú képet választották a kurátorok. A kiállítás egyébként elsősorban arra keresi a választ, hogyan dolgozták fel a művészek a II. világháború borzalmait, milyen eszközöket használtak a felfoghatatlan szörnyűségek interiorizálására. Ebből a szempontból is különösen izgalmas az absztrakció sokszínűsége, amellyel a világhírű festők meghaladják a korszak mainstream áramlatait. Elég itt talán utalni Dubuffet „primitív” képeire, van Velde defiguratív alkotásaira vagy Rothko egymásra helyezett színcsíkjaira. A kurátorok nagy gondot fordítottak arra, hogy a kiállító művészeket minél több osrzágból válogassák össze: a legtöbb kép természetesen New Yorkban és Párizsban készült, de születtek alkotások Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Kanadában is. Rozsda megjelenése egy ilyen rangos kiállításon nem véletlen. Már két évvel halála előtt, 1997-ben Párizsban léterjött a Rozsda Endre Baráti Kör (Association Les Amis de Endre Rozsda), amely hihetetlen energiával és szeretettel őrzi a művész örökségét. Sikerült megtartaniuk Rozsda műtermét, amelyet előzetes egyeztetés után szívesen megmutatnak az érdeklődőknek. Könyvek, katalógusok és persze sok kiállítás jött létre a szervezők munkája nyomán. A siker mögött három ember áll: a magyar származású Benedek Csaba, a kör elnöke, az argentin építész José Mangani és Cserba Júlia, aki szakmai tanácsaival segíti kettejük munkáját.