Gratulálunk a művésznek csodálatos szellemi frissességéhez és művészi, emberi nagyságához! Az alábbiakban közzétesszük Dévényi István művészettörténész laudációját, amely a Magyar Nemzeti Galéria honlapján is olvasható.
http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki_kiallitasok/Lossonczy/Lossonczy.htm
Körök, spirálisok,
a határtalanság perpetum mobiléi,
forogjatok irgalmasan
egy ember körül,
aki titeket magába fogad,
mint a gyűrű a végtelent, …. (Weöres Sándor: Lossonczy Tamásnak)
Lossonczy Tamás absztrakt szürreális művei a világ rendjébe kivetett ember drámájáról szólnak. A spirálisan szerveződő, ciklusokra tagolódó életműben újra és újra hasonló felvetések, motívumok, megoldási módok bukkannak elő, miközben a „festeni való” a kép és világ kapcsolatának más és más viszonylatait tárja fel. Emóció és racionalitás kíséri végig Lossonczy Tamás művészetét. Az átélt dolgok fegyelmezett megjelenítésének szenvedélye ösztönzi állandó munkára, mely az életkora előrehaladásával sem csökkent. Fizikai állapotának romlására, a testi fájdalmak állandó jelenlétére lelki erejének kimeríthetetlen készletének aktivizálásával válaszolt. Ha nem jutott föl a műtermébe a körülötte lévő anyagokat használta föl műtárgyak létrehozására. Daccal és iróniával nézett szembe a helyzetével, és fölényes szabadsággal építette be az esendőségre utaló, a napi életéhez tartozó tárgyak maradékait, kommentálva azokat kivágott papírformákkal, egy-két színes filccel vagy ceruzával, illetve tussal meghúzott vonallal, s néha írott szöveggel. Az „alkotó terápia” sikerrel járt. A magánéletében bekövetkezett változás, az otthon biztonsága és talán a „száz év magasa” megszelídítette hangját. Festményein az emberi és az egyetemes összefüggései más dimenziókban jelennek meg, papírmunkáiban pedig a személyes dolgok szeretettel, kedves humorral, és megbocsátó bölcsességgel telítődnek. (Dévényi István)