A bécsi Burg barokk dísztermében először tárják nyilvánosság elé az Osztrák Nemzeti Könyvtár száz, válogatott hódoló feliratát a Habsburgok egykori privát tulajdonából. Az I. Ferenc által 1835-ben alapított magángyűjtemény 1921-ben került az Österreichische Nationalbibliothek állományába és azóta raktárak mélyén rejtőzködött. Dr. Ulla Fischer-Westhauser történész, a tárlat kurátora kitér kísérőszövegében arra, hogy az egykori monarchia távoli sarkaiból származó küldemények három és fél ezret is kitevő tömegéből egy harmadnyi magyar földről érkezett a császárvárosba.

 

A különféle jeles jubileumok vagy tragikus események kapcsán cirkalmas betűkkel írt, és gyakorta gazdagon illusztrált pergamenek a későbbi dísztáviratok elődjeinek tekinthetők. Rendszerint nemes alapanyagokból díszesen kiképzett tokban vagy kazettában helyezték el őket, illetve albumba vagy mappába kötötték, amelyeket jobbára a kor legnevesebb művészei – mint Otto Wagner és Kolo Moser – terveztek és a Wiener Werkstätte műhelyeiben kiviteleztek, általában az azidőtájt uralkodó szecessziós stílusban. Feladóik magánszemélyek és világi testületek vagy vallási közösségek egyaránt lehettek, mozgató rugójuk pedig nem kizárólag a hűség és a tisztelet bizonyítása volt, hanem az „önreklámozás” mellett a távlati haszon reménye, esetleges magas kitüntetések odaítélése vagy nagyszabású építési és szállítási megbízások elérése érdekében. A múlt néma tanúi így a soknemzetiségű biradalom megannyi társadalmi rétegének és hitbeli felekezetének beszédes üzenetei az utókor számára.
A hazai vonatkozású tárgyak között tallózva, rendkívül érdekes egy 1878-as emlékirat Rudolf trónörökös londoni útja alkalmából, amelyben az Angliába irányuló osztrák-magyar borexportról tárgyalt. Ezért került a fém- és zománcberakásos bőrkötésre szőlő-indás bordűr a rézveretes magyar címerrel, August Klein bécsi manufaktúrájának kivitelezésében. Ferenc József 50. születésnapjára Rosalia és Isidor Reiter breslaui (ma Wroclaw) műhímző műhelyében arany szálakkal vitték fel a bordó bársony album borítójára a közös osztrák-magyar felségjeleket. Külön vitrint tölt meg egy monumentális díszdoboz Klösz György budapesti felvételeivel, amelyet a millenáris ünnepségeken adtak át a magyar fővárosba látogató császári és királyi párnak. Az 1896. május 2-i kiállítás-nyitáson Halmi Lajos rajza örökítette meg Ferenc Józsefet a fia tragikus halála óta örökös gyászt viselő Erzsébettel, a díszmagyarba öltözött nemesség körében. A népszerű királyné váratlan megölése után a Budapesti Műszaki Egyetem is osztozott férje fájdalmában. Az 1848-as forradalom fél évszázados jubileumán egyrészt az úgynevezett „tíz emlékmű” avatása alkalmából, másrészt az 1848-as törvények elismerésének 50. évfordulóján figyelhet fel a magyar tárlatlátogató a vitrinekben Vajdahunyad várának ismert sziluettjére, vagy Hungária nőalakjának megtestesítésére Adamcsó János festményén. Végül a színes leporellón is reprodukálták az erdélyi Torda-Aranyos vármegye bordó bársonyba és zöld bőrbe kötött díszalbumát ezüstfehér cirkalmas monogrammal, fölötte pedig a magyar koronával és arany bordűrrel, amely Morzsányi József budapesti műhelyéből került ki és a korabeli osztrák konkurencia mellett is megállja a helyét, mint kéziparos remekmű.
(A tárlat október végéig látogatható.)