A Portugália fénykorát bemutató kiállítás anyaga olyan hatalmas, hogy egyszerre két intézmény termeit tölti meg. A washingtoni Sackler galériában és a Smithsonian Institution afrikai múzeumában megrendezett Ecompassing the Globe: Portugal and the World in the 16th and 17th Centuries című kiállítás 250, Kína, Japán, Dél-Amerika és Európa múzeumaiból összegyűjtött tárgyat mutat be.
Korabeli térképek, kongói elefántcsont faragványok, arannyal befuttatott Quing-korabeli napórák, brazil madártoll-kompozíciók, hegyi kristályok Sri Lankából, indiai Mughal gyöngyház intarziák, és életnagyságú, szenteket és angyalokat ábrázoló faragványok Portugáliából. A felfedezések korából származó tárgyakat geográfiai egységek szerint csoportosították a kiállítás rendezői, így fogalmat alkotunk a kis európai ország egykori hatalmáról. A 15. század elején jelentek meg az aranyra, rabszolgákra és információra vadászó portugál kereskedelmi hajók Afrika nyugati partjai mentén. A hajókon utazó misszionáriusok igyekeztek a keresztény hitre téríteni a benszülötteket. A tengerészek térképeket készítettek az újonnan felfedezett területekről. Egy 1489-ben rajzolt térkép közepén Európát láthatjuk, Afrika meztelen csiga alakú, Ázsia egy nagy, üres folt. A térképről hiányzik Észak- és Dél-Amerika és Ausztrália is, amelyeket csak később fedeztek fel. A térképek gyorsan változtak, ahogy Bartolomeu Dias, megkerülve Afrikát, kijutott az Indiai-óceánra, őt követve Vasco da Gama pedig partraszállt Indiában. India után portugál kereskedelmi központok épültek Indonéziában is. Portugália kezébe került a világ fűszer kereskedelme. Ebből az időből származik a térképek között kiállított, Krishnára hasonlító, elefántcsontból faragott, áttetszővé csiszolt, szinte lángolni látszó teknőspáncél edényben pihenő Jézus szobor. Évszázadokig tartott, amíg az európai kereskedők megtelepedhettek Kínában és Japánban. Ezekben a kifinomult kultúrákban az embereket, elhanyagolt külsejük és durva viselkedésük miatt barbároknak tekintették az európaiakat. A portugál hittérítők nem sok sikerrel jártak Kínában, de Japánban sok új hívőre sikerült szert tenniük, akik valóságos kegytárgy ipart indítottak be.
Japánból származik az aranyfüst virágokkal és gyöngyház berakásokkal díszített templomi állvány, és a lakkból készült ételdoboz, amelynek oldalán nagyorrú, bohócszerű európaiakról készített karikatúrákat láthatunk. A glóbusz másik oldalán az Indiába induló Pedro Álvares Cabral elérte Brazíliát, és értékes, ritka keményfával megrakodva tért vissza Portugáliába. Brazília Portugália egyetlen számottevő méretű gyarmata lett. Rabszolgák tízezreit importálták Afrikából, ültetvényeket, bányákat, városokat létesítettek, egyre mélyebben merészkedtek a kontinensnyi ország belsejébe. Hibrid kultúra alakult ki, amelyben az európai, afrikai és dél-amerikai indián hagyományok keveredtek. A katolikus egyház barokk stílusa az afrikai és indián vallások képi világában oldódott fel. A kiálltáson egy teljes terem tartalmazza a Brazíliából származó, különösnél különösebb kegytárgyakat. Az Afrikából behurcolt rabszolgák legtöbbje Beninből, Kongóból és a mai Sierra Leone területéről származott. Számos, ezekből az országokból származó motívumot, technikai, művészi megoldást fedezhetünk fel a brazíl katolikus kegytárgyakon. A dán művész, Albert Eckhout Brazíliában festette a meztelen indián asszonyt ábrázoló festményét. A kép első pillantásra tradicionális európai portrénak tűnik. Csak később vesszük észre, hogy az asszony egy levágott emberi kart tart a kezében, a hátára szíjjazott kosárból pedig egy emberi láb áll ki. Egy 16. századi, Indiából származó, élénk színekkel megfestett miniatúrán azt a jelenetet láthatjuk, ahogy portugál tengerészek egy csoportja megöli Gujarat szultánját.
Arthur M. Sackler Gallery – National Museum of African Art, Smithsonian Institution, Washington