2010. május 31-én, 98 éves korában, New Yorkban elhunyt a 20. század
egyik legismertebb, a fiatal generációkra nagy hatást gyakorló
szobrásza, a francia születésű amerikai Louise Bourgeois. Falikárpitok
javításával foglalkozó szülei először azt hitték, hogy lányukból híres
matematikus lesz. 10 éves korában már bonyolult matematikai egyenleteket
oldott meg és képes volt másodpercek alatt hétjegyű számokat fejben
összeszorozni. Rajzkészsége is kiváló volt, szülei munkáját segítve 12
éves korától kárpitok hiányzó darabjait rajzolta le. 15 éves korában már
a Sorbonne egyetemen tanult matematikát és geometriát. Később
érdeklődése a művészetek felé fordult.
Az École du Louvre és az École des Beaux-Arts művészeti iskolákban tanult festészetet, és Fernand Léger asszisztense lett. 1938-ban amerikai férjével, Robert Goldwaterrel New Yorkba költözött, ahol az Art Students League-ban folytatta művészeti tanulmányait. Festményeit először az 1940-es évek elején állította ki. Szobrainak első kiállítása 1949-ben, a New York-i Peridot galériában volt, de csak az 1970-es években vált ismertté. Gyakran szexuális energiákat sugárzó, egyszerre absztrakt és figuratív, dühös, ugyanakkor játékos művei robusztusságuk ellenére sérülékenynek, törékenynek látszanak. Számos médiumot – gumit, fát, követ, fémeket és textíliákat – használt.
Az 1940-es évek óta foglalkoztatták a pókok, amelyekben a női psziché megtestesüléseit látta. Rajzolta, fényképezte őket, tanulmányokat, rövid történeteket írt róluk. Dzsungelekbe, egzotikus tájakra utazott, hogy ott különleges pókokat tanulmányozhasson. Brooklyni műtermében több tucat, különféle fajtájú pókot, köztük számos halálos marásút tartott, egy részüket engedte szabadon kóborolni készülő művei között. Pókjait családtagjai és barátai után nevezte el. Állítása szerint jelbeszéddel kommunikált velük, s azok értették gesztusait és szavait, ahogy ő is pontosan értette lábaik, rágóik, potrohuk mozgatásával adott jeleiket. Vendégeit gyakran ékszerként, fejdíszként viselt óriási madárpókokkal fogadta, amelyeket vacsora közben apró ezüsttányérokra helyezett galambhússal etetett. 1994 és 2003 között számos pók szobrát állította ki. Leghíresebb közülük az 1999-ben alkotott óriási méretű, 15 méter magas, fémből és márványból készített Maman.
További híres szobrai: az 1984-ben elkezdett, 1994-ben befejezett Nature Study (Természet tanulmány), egy többmellű, erős karmú, fejetlen szfinx; és a sokak által provokatívnak talált 1968-as, Fillette című, nagyméretű műanyag fallosz, amelyet lazán hóna alá csapva látható Robert Mapplethorpe róla készített, közismert portréján. A portré a művésznő 1982-es életmű kiállításának katalógusához készült, de a New York-i Museum of Modern Art kurátorai túlságosan ellentmondásosnak találták, ezért megcsonkították a fényképet, levágták róla a fallosz szobrot, csak a művésznő mosolygó arca került a katalógusba.
1993-ban ő képviselte az Egyesült Államokat a Velencei Biennálén, 2000-ben szobraival nyitották meg az új Tate Galériát Londonban. A Tate 2007-ben rendezett számára életmű kiállítást, amelyet később a párizsi Georges Pompidou központban, a New York-i Solomon R. Guggenheim múzeumban, a Los Angeles-i Museum of Contemporary Art-ban és a washingtoni (DC) Hirshhorn Museum and Sculpture Gardenben is bemutattak. 2008-ban The Spider, The Mistress and the Tangerine (A pók, a szerető és a tangerin) címmel Marion Cajori és Amei Wallach készített dokumentumfilmet róla. 2010. június 5-én, Velencében, a Fondazione Emilio e Annabianca Vedova galériájában nyílik Textil rajzok című kiállítása.
Az apró termetű, nyers hangú és modorú hölgy, akivel és pókjaival 1987-ben, a brooklyni stúdiójában rendezett vacsora-szeánszon volt szerencsém megismerkedni, meglehetősen gorombán viselkedett az újságírókkal. Vacsora közben elzavarta a The New York Times riporterét, mert az pajzán tréfákat engedett meg magának a művésznő szobraival kapcsolatban. „Now you just crawl back to under your filthy rock, you damned idiot and learn some manners!” (Mássz vissza a mocskos köved alá, te átkozott idióta, és tanulj meg viselkedni!), kiabálta a megszeppent újságíró után, ahogy azt asszisztense, az orosz származású Jerry Gorovoy az ajtóhoz kísérte. Aztán, mintha mi sem történt volna, mosolyogva visszaült az asztalhoz, különleges francia sajtokkal kínálta a riadt vendégeket, majd elővette ősz hajkoronájából a New York-i önkormányzat kulturális bizottságának korábbi elnöke után Henry Geldzahlernek nevezett óriási madárpókját, megcsókolta, franciául énekelt neki, és őt is megkínálta sajttal. A pók unottan evett egy keveset a sajtból, aztán felemelt első lábaival integetve elbúcsúzott a vendégektől, komótosan visszamászott a művésznő hajába és ott befészkelte magát.