A Talán-Térben című, hamarosan záró kiállításon bemutatott legújabb munkáiban Csáky a kortárs művészet egyik kurrens kérdésfelvetését vizsgálja. Azt, hogy hogyan változik – ha változik – identitásunk különböző interkulturális környezetekben és miképp alakítják ezt a folyamatot a személyes emlékezet különféle narratívái, illetve azok folytonos újrakonstruálása.
Műfaját tekintve a kiállítás heterogén, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy Csáky konceptuális művészetének hangsúlyos aspektusa a különböző technikákkal és anyagokkal való folytonos kísérletezés, amelyet a mostani kiállítás is jól mutat. A válogatásban helyet kaptak a legújabb fotó alapú munkák, szobrok és a régebbi műveknek tekinthető bőrfalvédők is.
Az időbeli és műfaji eltérések ellenére a kiállított munkákban egy közös és változatlan elem fedezhető fel, amely konceptuálisan összefűzi azokat, és amely egyúttal betekintést enged a művészi gondolkodás folyamatába is. Ez az általános motívum a művész saját és családtagjainak kezdőbetűje, amely már megjelenik a kiállításon bemutatott 2007-es, két Bőrfalvédőn, valamint az utóbbi két évben készült fotómunkákon és úgynevezett betűszobrokon is. Csáky Marianne művészetének fókuszában az emlékezettel illetve a saját, személyes múlttal való foglalkozás áll, és műveinek egyik fő forrását a nagyapjától megörökölt családi fotók és filmek képezik. A fotók idilli, bensőséges jelenetei felbukkannak a kiállításon bemutatott, disznóbőrből készült falvédőkön is, amelyeken, a fotó alapján ceruzával átrajzolt családi emlékképek mellett a művészt és a bátyját helyettesítő, hatalmas, domborított monogramok láthatók. A rajzolt családi kompozíciók meghitt jellegét fokozzák az azok hordozójaként funkcionáló finom, lenyúzott bőrök, amelyek a védelem, az otthon, és a melegség fogalmára engednek minket asszociálni. Jelen kiállításon a Bőrfalvédők azért kerültek a legújabb munkák mellé, mert Csáky az identitásról való gondolkodás előzményeként tekint rájuk.
Great Wall, 2013, lightjet print, 80×120 cm
A legújabb fotómunkákon azok a helyszínek láthatók, ahol a művész az utóbbi években élt és dolgozott Koreában, Kínában és Belgiumban. A külső környezetet elidegenítően és leredukáltan megjelenítő képek középpontjában újra a művész és családtagjainak nagyméretű, kőszobrokra emlékeztető kezdőbetűi állnak, amelyeket Csáky utólag applikált a fotókba. Így a 2013-as Great Wall (Kínai Nagy fal) című képen a világörökségi helyszínen fényképezkedő turisták közé ékelődik be a hatalmas, a Nagy Fal téglaköveihez hasonló kinézetű M és R betű. Ezek a „megkövesedett” kezdőbetűk, mint az egyének leguniverzálisabb, legabsztraktabb mégis legszemélyesebb nyelvi jelölői, egyszerre tűnnek ki a környezetből, mint idegen elemek, ugyanakkor olvadnak bele a helyszínbe és válnak láthatatlanná a fotón szereplő, fotózkodó emberek számára. Erre a kettősségre, vagyis az ott létre/ott nem létre utalhat a kiállítás „talán térben” címe is.
Csáky Marianne a következőképpen fogalmazott a kőbetűkkel kapcsolatban: „A betűk anyaga az időre utal, arra, hogy az, aki most vagyok, az sok-sok eseménynek, történetnek, emléknek, és mindezek átírásának, újraértelmezésének az eredménye, vagyis mindannak, amit átéltem.” Hasonlóan hangsúlyos szerepet töltenek be a kezdőbetűk a 2012-es This Side of the River (A folyónak ezen a partján) című két képen, amelyek Csunking (Kína) városában, a Jangce folyópartján készült fotók alapján, digitális manipulálással készültek. A képek megfejtését maga Csáky magyarázza meg: a megkonstruált tájkép három különböző rétege fejthető fel, egyrészt a lokális jelen, amelyet a Jangce folyópart hétköznapi élete – sétálókkal és horgászokkal – jelenít meg, másrészt a művésznek és bátyjának betonszilárdságú monogramjai az identitás egy mélyebb rétegét szimbolizálják, míg a harmadik réteget korábbi képekből származó és a 2012-es fotókból kivágott figura sziluettek üres helyei jelentik. A két kép komplex megfogalmazása annak, hogy az utazások, az új környezet nyújtotta benyomások, impulzusok, és személyes narratívák miként járulnak hozzá identitásunk újradefiniálásához, vagy épp ellenkezőleg, annak megszilárdításához.
This Side of the River 1, 2012, ink jet print on lead plate, 29×64 cm
Végül a kiállítás harmadik műcsoportjának tekinthető, legújabb szobrok esetében a monogramok már nem egy kompozíció elemeiként, hanem „önállósulva”, műgyantából készült betűszobrok formájában, különböző fémszerszámokkal egybeillesztve jelennek meg. Ezeket az egyszerű, hétköznapi, mégis formavilágukban inkább régebbi korokhoz köthető szerszámokat Csáky nagyapjától örökölte, és mint művészeti elemek megtalálhatóak már a régebbi, a 2000-es évek közepén készült installációiban is. Ha jól megfigyeljük ezeket a kisméretű betűplasztikákat, akkor észrevehető, hogy az eltérő irányba dőlő, elsőre instabilnak ható betűszobrok csak a szerszámok támogatásával állnak meg stabilan a posztamensükön, a szobrok így metaforikusan is az identitás megkonstruáltságáról szólnak, arról, hogy az Én csak viszonyrendszerekben értelmezhető, személyes emlékekből és másokkal való kapcsolatokból épül fel.
Csáky Marianne legújabb műveit bemutató kiállítás kontemplatívnak tekinthető abban az értelemben, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy a műveken keresztül mi magunk is végiggondoljuk a művek által felvetett, az emlékezet és az identitás problémáit feszegető kérdéseket.
Talán-Térben, INDA Galéria, május 10-ig.