A múzeumok vidéki éjszakáján nyílt meg a nyaranta kortárs kiállításokkal jelentkező 320fok Siófok idei tárlata.
Az időzítés nem véletlen: már a tavaly nagy médiavisszhanggal lezajló nemzetközi tervpályázat is mutatta, hogy meghatározó regionális központtá szeretné kinőni magát az intézmény. (Cikkünk a bilbaói álmokról itt olvasható.) Az egykori kenyérgyár épületének átalakítása egyelőre még várat magára, illetve a felsőbb döntésre, a Nyaraló művek viszont szeptember végéig várják a látogatókat.
A bejárathoz közeledve Pacsika Rudolf, a gyár falára erősített, nyugágyakból összeállított installációja fogad. Ez az egyetlen mű, ami szűkebb értelemben az évszakra vagy a nyaralóhelyre is reflektál. Alcímként a hangzatos couleur locale áll, a „helyi színt” azonban itteni művészek nem képviselik, ahogy a város földrajzi vagy társadalmi környezetére jellemző motívumok sem bukkannak fel később. A tavalyi mexikói kiállítás perspektívájából nézve (recenziónk itt olvasható) az elnevezés talán a magyar művészekre vonatkozhat.
A bejárati falon hosszú lista fogad: a kiállító művészek impozáns névsora. Mind szakmailag elismert, díjazott alkotók. A felújításra váró épület hol zegzugos, hol csarnokszerű terei jól asszisztálnak az idei installációs és fotóközpontú válogatáshoz. A központi csarnok három részre tagolt terében fotósorozatokkal teli falakkal indul a tárlat, többek között Szabó Benke Róbert Hajadonok vagy Flanek Péter bugyikat ábrázoló felvételeivel. Szabó Benke egy másik fotósorozata, a Cunyi Yashi a kissé kieső és világítással nem rendelkező második emeletre került, ahol csak jó nappali fényviszonyok között látszik bármi a fehér alakok homoerotikus kompozícióiból.
A földszint oldalsó tereiben jó pár installáció sorakozik: Nemes Csaba Remake című videó munkája, Nagy Karolina világító ágya, Rabóczky Judit Rita vaserdeje, Tarr Hajnalka gémkapocs-függönye és tétova bárányai. Mind látványos munka, jól szervezik maguk köré a teret. Hatalmas rajzasztal, a Kockásfülű nyúl című opust is jegyző Richly Zsolt rajzainak mini-tárlata és pillecukor várja a legkisebbeket, míg Szőke Gábor Miklós színes, életnagyságú lovai a város különböző pontjain bukkannak fel, terjesztve ki a tárlat határait.
Az összeállított anyag szakmailag színvonalas, ugyanakkor az utóbbi évek kortársművészeti „slágereit” együtt kiállítani nem nagy kockázat. A nagy koncentrációban jelenlevő sztárműveket a helyszínen kívül nem sok köti össze, s gyakran inkább könnyedebb olvasatuk kerül előtérbe.
A 320fok hivatott majd a kortárs művészetet tartósan is meghonosítani – a közelben működő töreki művésztelep mellett – a környéken. Egy primer élményt nyújtó és szakmai előképzettség nélkül is jól befogadható szelekció sokakat vonzhat, akár hosszabb távon is. Az intézmény maga dönti el azonban, hogy merre pozicionálja magát: ha a Modem vagy a Balaton északi partjának ellenpontjaként a régió meghatározó kortársművészeti intézményévé szeretnének válni, akkor még van mit tenni.
320 fok – Siófok
2011. 6. 18. – 2011. 9. 30.