A salzburgi hercegérseki palotában az 1923-as ünnepi játékok idején
nyílt meg a tartományi múzeum képtára, a négy évszázadnyi európai
piktúrát barokk súlypontokkal bemutató anyaggal. Az alapítás óta csak
mostanra készült el a teljes műtárgyállomány számbavétele – kétszer 300
oldalas, német és angol nyelvű kötetben, az intézmény saját kiadásában.
Die ganze Pracht (Teljes fényben) címen ezzel egyidejűleg időszaki
kiállítás is nyílt, amelyet jövő év február elejéig látogathat a
nemzetközi közönség.
Miközben a vaskos katalógus ábécé szerint tárgyalja a régi mesterek életét és munkásságát, szerencsére a hozzá kapcsolódó tárlat nem merev kronologikus sorrendben vonultatja fel a beválogatott képeket. A Residenzgalerie főmunkatársai – Thomas Habersatter és Erika Oehring – olyan tematikus egységeket állítottak össze a híres mesterek remekeiből és a ritkán látott kuriózumokból, mint az építészeti fantáziák, a barokk életöröm, a hétköznapi jelenetek, a háborús ábrázolások, a mitológiai mesék, a biblikus történetek, a portrék, csendéletek végül pedig a tájképek.

A szakértők a festményállomány csúcspontjai közül is a képkollekció főművének tartják Rembrandt van Rijn ifjonti portréját az ijesztő arcú Imádkozó öregasszonyról, a 17. századi németalföldi piktúra aranykorából. Az aranyozott rézlemezre festett olajkép most vadonatúj biztonsági vitrint kapott. A jelentős holland állatfestő, Paulus Potter mindmáig egyetlen alkotása osztrák közgyűjteményben A marhacsorda reggeli kihajtása (1647, olaj, tölgyfal). A klasszikus németalföldi tájfestészet atyjának tekintett Salomon Ruysdael páros Tengeröble pedig nemcsak Hollandia „országimázsa” lehetne, hanem – jó érzékkel – a friss kiadású osztrák katalógus egy-egy kötetének borítójára is ezt a két változatot választották a szerkesztők.

A csendélet-műfaj csúcsteljesítményeinek tekintik az Alpoktól északra eső kultúrkörben Jan Davidsz Heem és fia, Cornelis de Heem dísztárgyakkal, gyümölcsökkel és tengeri herkentyűkkel roskadásig megrakott asztalait. A teljesség igénye nélkül említsük meg végül Paul Peter Rubens 1604-es kópiáját Francesco Mazzola 1530-as allegorikus festményéről, amelyen V. Károly császárt a világ uraként ábrázolja.

Az itáliai, francia és osztrák barokk (illetve rokokó) piktúra egy-egy fénypontja Luca Giordanótól a Krisztus feltámadása, Guercinótól A hitetlen Tamás, Francois Boucher Álmodozó pásztorleánya és Hubert Robert szökőkutas kastélyterasza. Magyar vonatkozásai miatt külön kiemelendő Franz Anton Maulbertsch munkássága, akitől a bemutatott Utolsó vacsora kapcsán Garas Klára neve bukkan fel minduntalan a szakirodalomban. Szintén Maulbertsch kezét dicséri a Mária mennybemenetele kicsi, mégis monumentális hatású vázlata a ciszterci apátság zirci templomának főoltárképéhez. A precíz bibliográfiában szerepel Boda Zsuzsanna hozzá fűződő tanulmánya, illetve a Magyar Nemzeti Galéria tavalyi Késő barokk impressziók elnevezésű, nemzetközi vándortárlata is, amelyen a zirci tanulmány eredetiben vendégszerepelt.

A 19. századi osztrák festészet biedermeier periódusát Friedrich Amerling portréi, Josef Danhauser Az özvegy adománya című életképe illetve Ferdinand Georg Waldmüller zsánerjelenetei idézik. Külön kuriózum a hercegérseki rezidencia kiterjedt épületegyüttesének egyik szárnyában született Hans Makart festményeinek egész sora, a portréktól a mitológiai vagy társasági jeleneteken át a különféle csendéletekig…

Gemälde der Residenzgalerie, Salzburg
2010. március 27. – 2011. február 2.