A londoni Tate Britain az Art Now nevű project-tér kiállításait leszámítva ritkán szentel kiállításokat a kortárs művészet kevéssé ismert alkotóinak, az iráni Mitra Tabrizian azonban megérdelmelten kapott lehetőséget arra, hogy németországi és stockholmi múzeumokban rendezett önálló kiállításai után a Brit szcénának ezen a kiemelt helyszínén kapjon kiállítási lehetőséget.

A nagyméretű beállított, illetve manipulált fotók Jeff Wall és Gregory Crewdson képi világát idézik. A Tabrizian érintette témák közül nagyon hangsúlyos az elidegenedés, a globalizáció és az iráni társadalmat, különösen a nőket érintő változások ábrázolása. A művész munkáit gyakran interpretálják a posztfeminista és a posztkolonista diskurzus keretében. A kiállításon szereplő legnagyobb kép egy Teheráni panoráma, a fotón szereplő 20 figura önmagát „alakítja”, akárcsak Abbas Kiarostami filmjeinek amatőr színészei. Kiarostami, az iráni filmrendező és Tabrizian munkamódszere között nemcsak ez a hasonlóság; ahogy Kiarostami fotósként is ismert, Tabrizian is tett már néhány kirándulást a film világába, fotói pedig filmek jeleneteit idézik. A fotósnőt inspiráló művészek között Antonioni is kiemelt helyen szerepel.

Mitra Tabrizian új életet lehel a beállított fotók gyakran a giccs felé elhajló világába. Határ című sorozatában Londonban élő irániak portréit láthatjuk, melyeket rövid életrajzi adalékok kísérnek, gyakran a szereplők által megfogalmazva. Ezzel fotómodelljeit passzív szereplőkből alkotótársakká emeli, a fotók mellé narratívát rendel. Teherán és Wall House című sorozatában a narratíva megfejtését a szemlélőre bízza. A részletgazdag képek bizarr és éles megfogalmazásai hosszan tartó nyomot hagynak a nézőkben.