Rózsa Miklós, polgári foglalkozására nézve író és hírlapíró 1909 decemberében gondolt egy nagyot és Művészház néven egyesületet alapított Pesten. No persze, nem minden tapasztalat nélkül tette mindezt, hiszen a jogi végzettségű műkritikus titkára volt a Nemzeti Szalonnak és a millenniumi években hazatelepült Munkácsy Mihálynak.
A Művészház a modern irányzatok bemutatásának zászlóshajója volt, olyan
kulturális központ, ahol tárlatok és műtárgyak forgalmazása mellett
felolvasóesteket, zenei eseményeket tartottak. Művészeken kívül a
gazdasági és politikai elit jó néhány szereplőjét sikerült megnyerni az
ügynek, például gróf Teleki Gézát, aki nemcsak az egyesület elnöki
pozícióját töltötte be, de a működés bőkezű támogatója is volt.
A Magyar Nemzeti Galéria mostani kiállítása igyekezett összegyűjteni azokat a műtárgyakat, melyek a Művészház egy-egy tárlatának anyagát képezték, és ezen keresztül bemutatni azt a szellemiséget, melyet az egyesület képviselt.  Száz év elteltével természetes, hogy ez csak részben sikerült, de így is látható az a progresszivitás, mely a Művészház tevékenységét jellemezte. A most kiállított művek többségét ma már klasszikusnak tartjuk, művészi értékük megkérdőjelezhetetlen. A századforduló közízlése azonban teljesen más volt, a közönség nagy része elutasította a modern irányzatokat. Az új látásmódtól való idegenkedés még a hivatalos műítészek jó részét is befolyásolta, bizonyság rá a Művészház 1911 végén megrendezett kiállítása. Ez volt az ún. Ellenszalon, amelyen a Műcsarnok Téli tárlatáról kizsűrizett alkotások szerepeltek, mint például Nemes Lampérth József most is látható korai csendélete. A konzervatív Műcsarnokból kimaradó alkotások sejtetni engedik, hogy a Művészház milyen nagy fába vágta fejszéjét, amikor a modern művészet megismertetését tűzte ki céljául. Az egyesület talán legnagyobb vállalkozása a Nemzetközi Impresszionista Kiállítás volt 1910-ben, melynek anyagát kizárólag magyar magángyűjteményekből válogatták ki a szervezők. Az utókor elcsodálkozhat azon, hogy Van Gogh, Cézanne, Matisse, Picasso, Gauguin, Monet, Degas, Renoir, Manet művek voltak Magyarországon magánkézben. Kohner Adolf, a kor egyik legjelentősebb gyűjtője egymaga húsz alkotást szerepeltetett ezen a tárlaton, melyen hazai művészek alkotásait is láthatta a korabeli közönség, ezzel teremtve összehasonlítási lehetőséget a nemzetközi és a magyar irányzatok között. Az ismert külföldi nevek munkáiból mára szinte hírmondó sem maradt határainkon belül, a Nemzeti Galéria kiállításán Bäcker Béla grafikagyűjteményének Manet és Toulouse-Lautrec lapjai idézik a múlt emlékeit. A Rózsa által igazgatott Művészház fennállásának négy és fél éve alatt nagyjából negyven kiállítást rendezett képző- és iparművészeti alkotásokból. Számos művész számára biztosított bemutatkozási lehetőséget, tárlatain a modern magyar művészet szinte a teljes névsorát felvonultatta, művésztelepektől, csoportosulásoktól függetlenül.  Ez a rövid, de tartalmas időszak ismerhető meg a Nemzeti Galéria kiállításán.