A Kieselbach galéria őszi aukciójának tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyes tételek árát elsősorban nem azok technikája, sokkal inkább művészi értéke ( az alkotó, a mű életműben betöltött szerepe, esztétikuma) befolyásolja.Az őszi szezon Kieselbach-árverésének egyik kiemelkedő tétele Moholy-Nagy László 1919-es Önarcképe volt. A világhírű magyar művész egyetlen relikviája, melyet még emigrációja előtt festett, 20 millió forintos kikiáltási áron indult. A kép, amely 1980 és 2004 között nyolc jelentős külföldi kiállításon szerepelt; többek között Párizsban, Londonban, Chicago-ban, Rómában, Stockholmban és nem utolsósorban a firenzei Uffizi Képtárban. Moholy-Nagy legjelentősebb, még itthon festett alkotása több mint 230 000 dollárnak megfelelő rekordösszegért (49 200 000 Ft) kelt el. A magyar műkincspiacon ilyen árért nagyméretű olajképeket lehet vásárolni, sőt a nemzetközi műkereskedelemben is ritka, hogy akvarellért ilyen árat adnak. Ezzel kirajzolódni látszik az a folyamat is, amely az értékrend kiszélesedésében nyilvánul meg. A klasszikus magyar festészet fogalmába egyre inkább beletartozik az avantgárd is. A magyar avantgárd képviselői közül Bortnyik Sándor híres Ma-albumának gouache-sal festett lapja például 5 500 000 forintos leütési árat ért el, amely a Moholy-Nagy képhez hasonlóan „csak” papírmunka, így magas ára azt is jelzi, hogy a művészettörténeti és a műkereskedelmi értékrend közeledik egymáshoz. Az aukció összleütése 520 430 000 Ft volt.