A hetekben nyolc kiváló magyar alkotó mutatkozik be a májusban megrendezésre kerülő két legnagyobb lengyelországi fotós rendezvény, a Krakkói Nemzetközi Fotóhónap (május 13.-31.) és a Lódzi Nemzetközi Fotófesztivál (május 17.-27.) keretében. A bemutatásra kerülő magyar kiállítások Krakkóban: Szász Lilla – Százszorszép; Korniss Péter – Leltár; Szabó Péter – Háttér; Stalter György – Anzix. Lódzban: László Gergely és Rákosi Péter – Fantomképek; Hermann Ildi – Közeg; Fabricius Anna – Magyar Szabvány.
A Lodzi Nemzetközi Fotófesztivál Lengyelország legnagyobb ciklikus fotós rendezvénye: minden évben 25-30 kiállítás keretében több száz alkotó munkáját mutatja be, több tucat helyszínen. A tízezer látogatóra számító idei rendezvény legfőbb eseményei a mai spanyol fotográfiát bemutató óriás-tárlatok, előadások, work-shopok, aukciók, filmvetítések valamint a Festival of Light – nemzetközi szövetség találkozói lesznek. Az idén ötödik alkalommal megrendezett Krakkói Fotóhónap szintén sok csemegével szolgál a fotográfia ínyenceinek. Csak pár név a kiállított művészek sorából: Anders Petersen, Oliver Chanarin és Adam Broomberg, Martin Parr vagy August Sander.
„A XX. századra a portré műfaja a fotográfiában is meglehetősen szerteágazó lett, megannyi jelentéstartalom megmutatására vállalkozva. A külső és belső személyiségjegyek, a konkrét személyen túlmutató, általános jellemzők, vagy az akár, csak magára a kiválasztott személyre speciálisan jellemző vonások feltárása – a legváltozatosabb formában és arányban – tűnik fel napjaink képi ábrázolásaiban.
Korniss Péter a tájjal még együtt élő, lélegző, a táj nyelvét még értő és beszélő emberek világába kalauzol; oda, ahol az otthonhoz tartozott még minden, ami nem a szomszéd falu volt. A természet, a táj részeként magukra tekintő emberek világát mutatja be. Arcképei a mindennapi közeg évszázadokon át megőrzött részleteit ötvözik a ma kulturális javaival, jelenjenek meg akár az öltözködésben, akár díszítőelemként a falon.
Stalter György a nagyváros, azaz Budapest egy karakterisztikus jellemzőkkel rendelkező kerületében, a Józsefvárosban élőket örökítette meg mindennapjaik szokásos közegében. Eltér a korábbi munkáiban általa is használt fekete-fehér technikától, azaz a hagyományosnak tekinthető dokumentarista fotográfia eszköztárától, és színes technikát – hagyományaikon alapuló mégis meglepő, színvilágot – alkalmazva mutatja be a megváltozott képi kultúrában felnövekvő generációk életét.
Szabó Péter Háttér című fotósorozatában azt a kettéosztottságot mutatja meg, amely a magyar társadalom alapvető jellemzője. A valóságos környezet és a vágyott, elképzelt közötti különbség egyértelművé téve mutatkozik meg a párokba rendezett sorozatban.
A fotográfia digitális és analóg technikájának és a film eszközeinek alkalmazásával teszi nyilvánvalóvá az egyre növekvő különbségekben megmutatkozó élethelyzeteket, ezzel is gondolkodásra késztetve a nézőket.
Szász Lilla női sorsokat bemutató sorozataiban folyamatosan reflektál a szociális helyzetük miatt alapvetően meghatározott jövővel élő emberek élet- és léthelyzetére. Témaválasztásaival provokálja a társadalmi érdektelenséget. a problémákkal való szembenézés hiányát. Fényképei mindig a közös történet részei, amelyek jóval az exponálás pillanata előtt kezdődtek el s azon túl is tartanak. Az elkészült képeket megmutatja a szereplőknek, lehetőségét teremtve a további beszélgetésre, a kép együttes dialóguson alapuló alakítására. Fotográfiái nemcsak a képen megjelenőről szólnak, hanem valójában magáról a kapcsolatról, annak teljes érzelmi, emberi, minőségi erejével.
A kiválasztott fotósorozatok mindegyike a portrékészítés keretei között, az alkotók saját látásmódjának megfelelően választott témát és kifejezésmódot tár elénk. A kiállított művek együttes bemutatása, pedig létrehoz egy különös, új minőséget, ami kizárólag ebben az összhatásban él; a különböző megközelítések kiegészítik, gazdagítják, árnyalják egymás jelentéseit.” Csizek Gabriella, kurátor