Éppen 100 évvel ezelőtt, 1907-ben nyitotta meg kapuit az első magyar nyelvű kabaré, a Teréz körúti Bonbonnière. (A mai Művész mozi helyén.) A nemes műintézménnyel új típusú szórakozási forma honosodott meg Budapesten: az irodalmi kabaré. Ami jelentős minőségváltást jelentett a pesti humort megtestesítő ócska varieték és orfeumok világában.
A kabaré az előkelő, irodalmias tréfa fellegvára lett, ahol a műsoron olyan írók művei szerepeltek, mint Ady Endre (újabb verseit itt mutatták be), Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes és persze a háziköltő, Szép Ernő. A pesti kabaréban a főszerep a sanzonoknak jutott (akárcsak Párizsban), de az aktuális és örök témákat boncolgató énekbetéteket versek, jelenetek, monológok szakították meg. Az összekötő mondatokról a konferanszié legendás figuráját megteremtő Nagy Endre gondoskodott. A BTM kiállítása hamisítatlan kultúrtörténeti bemutató, ahol a műtárgyak csak illusztrációk. Színesítő dokumentumok, fülhallgatókat körbedíszítő látványosságok. Ugyanis a múzeumboom óta divattá vált a kiállítás mint szórakoztató médium. A kabaré félirodalmi-színháztörténeti műfaja nem kiált a múzeumi körítés után – bár nem is idegenkedik tőle. Az ötletekből ki nem fogyó muzeológusok és kiállításrendezők keze alatt a hasonló kultúrtörténeti tárlatok szórakoztató időtöltéssé válnak, mint a tematikus csatornák dokumentumfilmjei. S a múzeumban ott van a titokzatos plusz is: az egyszeri relikvia közelségének varázsa. Ugyanis más egy színházi topánkát, műsoros füzetet vagy tollszárat eredetiben látni, mint a tévé elidegenítő képernyőjén keresztül.
Budapest Történeti Múzeum
2007. május 18. – 2007 szeptember 20.