Első alkalommal kerül sor arra, hogy David Lynch valamennyi művészeti ágban kifejtett munkásságából egyszerre kapjunk ízelítőt. Ha valakinek kiállítást szentel a Fondation Cartier, akkor arra biztos, hogy érdemes odafigyelni. Ha viszont az illetőt David Lynch-nek hívják, felmerülhet bennünk a gyanú, hogy a megtiszteltetés nem annyira a műveknek, mint inkább a filmrendező népszerűségének szól.

Nos, a kiállítást megtekintve, a szkeptikusok is meggyőződhetnek arról, hogy David Lynch méltán kapott helyett Párizs egyik legtekintélyesebb kortárs művészeti palotájában. A filmrendező gimnazista korában festőnek készült, és alkalmi munkákkal szerzett pénzén műtermet is bérelt. Több művészeti iskolával próbálkozott, míg megtalálta a számára legmegfelelőbbet, a pennsylvaniai Művészeti Akadémiát. A sors úgy hozta, hogy filmrendezőként vált ismertté, de az utókor minden valószínűség szerint egyszerre őrzi meg képzőművészként és filmesként is.
Az ötvenes évek végétől napjainkig készült festményei, rajzai, fotói és kísérleti filmjei alkotják a két szintet elfoglaló kiállítást, amelyet maga a művész rendezett. A földszinten egymást támasztó acélgerendák közé kifeszített vásznakon egy kevéssé rokonszenves figura, Bob életének epizódjai jelennek meg – filmjeihez hasonlóan – hol erőszakos, hol rémálomszerű, rejtett humort tartalmazó képekben. Az emberméretű Bob helyenként igazi ruhadarabot visel, közlései a képregények módjára, írásban is megjelennek, és több valódi tárgy is beépül a festményekbe, amelyeket gyakran szegélyez függöny, mintha a művész egy színjátékba engedné bepillantani a nézőt. David Lynch szorongásokkal, félelemmel teli, mégis humorral fűszerezett világát azonban leginkább azon az ötszáz apró rajzon, tanulmányon, skiccen keresztül ismerhetjük és érthetjük meg, amelyeket gimnazista kora óta napjainkig papírra vetett jegyzetfüzetbe, gyufaskatulyára, papírszalvétára és minden, keze ügyébe kerülő, rajzolható felületre. A kiállításnak ezt a részét interaktív hanginstalláció kíséri, amelyet a termek különböző pontjain elhelyezett gombok megnyomásával, a közönség variál.

Az alsó szinten kaptak helyet az ötvenes évekből származó, különböző technikával készített, a feketét előszeretettel alkalmazó csendéletek és aktok, Lynch művészeti tanulmányainak kezdeti darabjai. Ugyancsak itt láthatók ipari létesítményekről, elhagyott gyárépületekről, hidakról, csővezetékekről, valamint aktokról készített fotói, míg az ez alkalomra kialakított kis vetítőteremben hatvanas évekből származó kísérleti kisfilmjeit és nyolcrészes rajzfilmjét, a 2002-ben készített Dumbland-ot vetítik.
Fondation Cartier pour l’art contemporain