A Zichy-kastély alatt megbúvó Óbudai Pincegalériában Heather Allen mutatja be helyspecifikus installációját és egy ahhoz kapcsolódó videót. Allen munkáinak középpontjában önmaga áll, illetve számtalan kis alteregója, melyeket egy agyaghoz hasonló színes masszából (sculpey) készít el. Az egyforma pólót és joggingot viselő 10-15 cm-es figurák játékosan, ugyanakkor mazohista kíméletlenséggel illusztrálják egy személyiség számtalan vetületét. Az Allen-klónok 2001-ben Freud londoni dolgozószobáját népesítették be, most azonban az óbudai kastély picéjében csúsznak-másznak és keverednek egymással különböző interakciókba. Míg Karinthy egy alkalommal álmában két macskává vált és játszott egymással, Allen számtalan Allené válik és nevető harmadikként (vagy inkább százharmadikként) vizsgálja megsokszorozott önmagát. Jaques Lacan megkerülhetetlen elmélete szerint a személyiség az ún. tükör-fázisban kezd kialakulni, azaz akkor, amikor a gyermek a tükörbe nézve tudatosítja, milyennek is látják őt mások. Hát ez lennék én – realizálja Allen is, mintha nem tudna megbékélni azzal a paradoxonnal, hogy személyiségünket csak egy tükör, vagy mások percepciói alapján tudjuk megragadni. Heather Allen fotó és videómunkáiban is gyakran használja kis klónjait. Az Óbudai Pincegalériéban az installáció mellett egy videón találkozhatunk a figurákkal, melyeket a filmeken különböző módszerekkel előre megfontolt szándékkal és “aljas indokból” megsemmisít. Figuráinak egyik kezével szabadságot ad, a másikkal pedig máris visszaveszi azt és likvidálja őket. Allen kiállítása nem más, mint hétköznapi drámáink és önmagunkkal való megbékélésünk vagy éppen állóháborúnk sokrétű metaforákba öntése.
(Óbudai Pincegaléria, megtekintehő: június 24-ig.)