Ilyesmire sem igen emlékszem az utóbbi időből, hogy egy tárlat korhatáros legyen! Márpedig a bécsi BA-CA Kunstforum Erosz a modern művészetben elnevezésű kiállítás plakátján ez olvasható szó szerinti fordításban: „Fontos figyelmeztetés: 16 év alatti gyerekek és fiatalok csak az értük felelős felnőttek felügyeletében látogathatják a kiállítást”. A másik meglepetés számomra az volt, hogy az intézmény korábbi rendezvényeihez képest ez mintha kissé hevenyészettebb lenne – gondolok itt elsősorban a 19. századi névtelen, erotikus japán fametszetek, az úgynevezett Sangák prezentálására egy külön benyílóban, amely talán még jobban aláhúzza, hogy kilógnak az egyébként meglehetősen egységes, univerzális koncepcióból.A Basel melletti Riehenben székelő, kiváló Fondation Beyeler volt a fő kooperációs partner abban, hogy kétszáznál több remekművel járják körbe a meghirdetett témát a július 22-ig látogatható bemutatón. Mindenki jelen van, „aki él és mozog” ! A híres francia mesterek közül Paul Cézanne és Edouard Manet éppúgy, mint Henri de Toulouse-Lautrec és Auguste Renoir. Manapság a pornográfia valóságos áradatának korában már hamvasan ártatlannak tűnik Pierre Bonnard: Öltözőszoba rózsaszín kanapéval című 1908-as olajfestménye, amelyet a Belga Királyi Képzőművészeti Múzeum kölcsönzött Brüsszelből. Természetesen az annak idején számos botrányt kavart osztrákok közül nem hiányozhat Gustav Klimt vagy Egon Schiele – utóbbitól 1913-as Álló nőalakja vörösben (felemelt szoknyája és harisnyája között kivillanó combtővel), amely magántulajdonból került a nemzetközi bemutatóra. A német szimbolizmus képviselői közül Franz von Stuck: Zsuzsanna a fürdőben című 1904-es, biblikus ihletésű, ámde szecessziós stílusú vásznát emelhetnénk ki eklatáns példaként, St. Gallen Művészeti Múzeumának jóvoltából.
A magyar vonatkozású képek sem hiányoznak. És itt nemcsak Vaszary János: Akt kék lámpával című 1930 körüli, bécsi privát kollekcióból érkezett kompozíciójára gondolok, amely igen előkelő környezetben, Kees van Dongen 1910 körüli, magántulajdonban lévő Női aktja, valamint a német expresszionisták Brücke-csoportjából Ernst Ludwig Kirchner: Dodo elnevezésű 1909-es vászna között függ (utóbbi az R. & H. Batliner Art Foundation birtokából). A közelében ott látható ugyanis az a német Otto Mueller, akit a germán művészettörténetírás „a cigány Mueller” állandó jelzővel illetett, mert akadémiai tanárként vakációit rendszeresen Közép- és Kelet-Európa cigányai között töltötte. Így – többek között – magyar földön is megfordult, eljutott a Balkánra, 1920 tájáról roma-témájú vásznai közé tartozik a Fürdőzők elnevezésű fiatal cigánypár (Aargauer Kunsthaus), amely akár nálunk is készülhetett volna. Egy ilyen seregszemléről nem hiányozhat a nagy „nőfaló” hírében állott Pablo Picasso sem, Juan Miró, a szürrealista Max Ernst és Salvador Dali jelenlétéről nem is beszélve. Man Ray: Leplezett erotika című 1933-as kompozícióján a nyomdagép mögött áll egy nyomdafestékkel bekent női félakt (egyenesen a párizsi Pompidou-Centrumból). A második világégés utáni periódusból a pop art képviselője Tom Wesselmann, az objekt-művészet nagyasszonya Louise Bourgeois, és nem maradt ki a „névsorolvasásból” Lucian Freud vagy Francis Bacon „húskimérése” sem, a homo-erotikát és a kortárs fotográfiát pedig főként Robert Mapplethorpe képviseli.