A seregszemle mottója a meta-city: melynek fogalmi megfejtése is komoly kihívás a modern urbanisztikai szakirodalmat kevéssé ismerő számára. A metaváros a városok hálózatát, illetve változását, átértelmezését is jelentheti.
A Re:Orient – rejtett hálózatok architektúrája című magyar kiállítás erre reflektál, azzal, hogy azt vizsgálja, miként használják és változtatják meg az itt élő kínaiak Budapestet. Az elmúlt évek velencei építészeti tárlatai sokak szerint azért maradtak pusztába kiálltott szavak, mert nem kapcsolódtak a biennálé aktuális témáihoz. Idén ez megváltozik, nem építészeti eredményeket vittünk ki, hanem inkább elméleti kérdéseket feszegetünk. Ezzel egyébként nem fogunk kilógni a sorból, hiszen a velencei biennálék – a képzőművészeti is – ma már nem nemzeti önprezentációk, hanem formabontó kísérletek színhelyei. A magyar építészet pedig – már csak a gazdasági háttér miatt is – megvalósult eredményeivel emberemlékezet óta nem képes beleszólni a nemzetközi diskurzusba. Úgyhogy sokat nem veszíthetünk.
Petrányi Zsolt|Petrányi Zsolt, a Biennálé nemzeti biztosa – a sikertelen pályázat után – fiatal művészekből álló teamet bízott meg a koncepció kidolgozával. Az installációk egy része Somlai-Fischer Szabolcs vezetésével készült. A kiállítást fél éves kutató munka előzte meg, ahol a kínai piacok bodegáin, a távol-keleti éttermek kínálatán, belsőépítészetén, egészen a bevándorlók médiahasználati szokásáig alaposan feltérképezték, mit tesznek hozzá Budapest képéhez az itt élő kínaiak. (Akiket egyébként a szervezők bevontak az alkotói folyamatba is, s szerintük elnyerte tetszésüket a projekt.) A kiállítás alkotói szerint a filléres, színes, világító, berregő kütyük, olcsóságuk révén lassan az épített környezet része lesznek. Kimentek hát a kínai pacra és – szinte építőipari alapanyagáron – kamionnyi mennyiségben vásároltak pingvinalakú CB rádiót, bicikliző macskát, ultrahangos párologtatót, szilikon medúzát, villogó LED-eket. Már csak át kellett egy kicsit buherálnő őket, pardon, újrafogalmazni.
A magyar pavilon bejáratán vörös cípőfűzőkkel acélhálóra szőtt kínai-magyar felirat fogadja a látogatókat: „Isten hozott Budapesten.” Azt akarjuk megmutatni, hogy ezeket a tárgyakat akár építészeti anyagokként, díszítőelemkét is fel lehet használni – nyilatkozta Nemes Attila főkoordinátor a macskatéglák világába. 400 plüssmacskát öntöttek üveggyapotba, melyek, ha hozzáérünk, nyávogással és szemük villogásával kommunkálnak a látogatóval. A kínai giccsből épült Nagyfal még érthető, ám a kerti ruhaszárítóra aggatott pingvin alakú tenyérnyi CB-rádiók megfejtéséhez már segítséget kell: megtudhatjuk, a vételre állított eszközök által létrehozott hangteret a látogatók mozgása alakítja, a városi zajt, az ezernyi interakciót jelképezi. A szembenlévő falon fémhulladékra elektromos autókat akasztottak: A feszültség alá helyezett falon a játékok berregnek, el-el indulnak. Van, amelyik a látogató lába elé esik majd. „Nagyvárosi szőttes” – olvasható a projekt hivatalos honlapján a www.reorient.hu -n.