A rekordsebességgel megszervezett új művészeti vásár, az Art Market szerdán megnyitotta kapuit. Fapados börze vagy feltörekvő art fair? Egy biztos: a XII. kerület még sosem látott együtt ennyi kortárs művészt.
Mivel az egész rendezvény szervezése pár hónappal ezelőtt indult, csak találgatni lehetett, mi sül ki belőle. Az első pletykák szerint a műcsarnoki Budapest Art Fairről kigolyózott, másodvonalbeli galériák álltak össze, hogy duzzogva bemutathassák portékájukat a város másik sarkában, két héttel a nagyok előtt. Egyértelmű forgatókönyv: a piackereső fiatalok – fellázadva a basáskodó öregek ellen – új intézményt alapítottak. Ebben van némi igazság, a legtöbb befutott, tiszteletreméltó pesti kereskedő távolmaradásával tüntet. Viszont több olyan feltörekvők galériás is itt van (Viltin, Nextart stb.), akik a komoly nemzetközi börzéken is forgolódnak. És fiatalok ide, fiatalok oda, régi motorosok is befizették a csekélyke fejpénzt, például az iparterves absztraktokkal érkező MissionArt vagy a Gaál József maszkfejeivel és Bukta Imre festményével domborító Godot Galéria.
A szervezők – saját bevallásuk szerint – a képzőművészet mind szélesebb körű népszerűsítése érdekében alapítottak új vásárt. Meg a kortársak propagálása miatt, hiszen a Budapest Art Fairen több virtigli modernista művész is szerepel a kereskedők portfóliójában. Igazság szerint a műcsarnoki Art Fair is évről évre növeli az „igazi” kortársak arányát – és olyan nincs a nemzetközi gyakorlatban se, hogy egy nagy vásár önként lemondjon a dollármilliókat hozó nagy modern ikonokról. Akár rajta fityeg a contemporary címke, akár nem. (Mellesleg az Art Marketen is van egy Kondor Béla-festmény, méghozzá 14 millióért.)
Más rosszindulatú feltételezések szerint az egész Art Market mindössze egy ingatlanos marketinghúzás. Ami igaz, az igaz: a Nagyenyed utca ijesztő fémlamellás irodaháza bérlőket keres, az üres földszintet pedig olcsón odaadta egy kis nyilvánosságért cserébe. Faur Zsófi, a jelenleg éppen költözködő Ráday Galéria vezetője pedig amúgy is rendezett már kiállítást az épület üres kirakatai mögött. A lehetőség adott volt, a szervezők éltek vele. Inkább termékeny szimbiózisról van szó, mint pofátlan PR-fogásról. Az Art Market minden hevenyészettsége ellenére egy csinos kortárs művészeti válogatást. Szó sincs nemzetközi mezőnyről, meg sztárokról, de az anyag friss, sok az alig ismert, nagyon fiatal művész és van pár jól menedzselt közönségkedvenc, Szabó Dorottyától Nagy Krisztáig. Ilyen válogatás más körülmények között be nem tehetné a lábát egy irodaházba!
A vásár alaphangulatát a megfizethető, kísérletező jellegű, de azért disztingvált fiatal művészek adják. Például Stark Attila farostlemezre mázolt graffitis majmai a szárnyait bontogató Telepnél, Gyarmati Zsolt matrica szörnyetegei a G13-nál, Horváth Erzsébet sötét kamrában lebegő zöld aktmetszetei a Monónál vagy Borsos Lőrincék ikonszerű képtárgyai a Viltin standján. Van persze jólfésül kortárs olajfestészet is, sőt, igazából ez jelenti az Art Market fő vonulatát: Hatházi László András pop artos képei a Nextartnál, Siegmund Ákos nagyvárosi jelenetei a Neonnál vagy éppen az expresszív Pap Gitta a Friss Galériánál. Plusz pár fotó és rövid minivideó, óvatosan, fűszerként adagolva. Még egy bálnafarkas „zöld” installáció is belefért, a Karton jóvoltából.
A vásár összeállt. Se nem ingatlanos trükk, se nem a középszer lázadása. (Hogy ennyi be nem járatott névvel mit kezd a gyanakvó műtárgypiac, az majd kiderül.) Úgy tűnik, az Art Market nem riválisa az Art Fairnek, inkább a kisöccse, felvezetőhajója, kisbolygója, mint a nagyok mellett futó szatellitvásárok. Aki nem tartozik a felső tízezerbe, mégis gusztusa támad egy pofás kortárs festményre, az inkább itt költi majd a pénzét. És még a belépés is ingyenes.
Krisztina Palace
2010. november 11–14.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!