Egy csapásra tele lett városunk az amerikai művészt megtestesítő szimbolikus egyéniséggel. Két koncertet adott a MűPában, annak előtérben álomrajzai láthatóak, illetve a Jövő Háza Pixel Galériája videóit mutatja be. Idén hatvan éves, de ugyanolyan üdítő élmény, mint mindig is volt.
Álomrajzai azonnal zárnak (június 18.), mindössze egy hétig lesznek kinn. 2005 során, utazásain feltűnő gyakorisággal álmodott – azaz lehet, hogy csak rákészült alaposan, a rajzprogramot állandóan az ágya mellett tartva – s azonnal lejegyezte, amit látott. Printekben láthatjuk ezeket, melyek egy idén megjelent könyv lapjai is egyben Night Life címmel. Magához hűen ezek is szövegekkel kiegészült képek, egy-egy álom leírása is szerepel az A/4-nyi lapok mellett, illetve az egész koncepciót egy elmélkedéssel fedi: mit tudunk az álomról? Semmit, hiszen a tudomány álláspontját veszi alapul a művész. A testtel, az érzékelés mechanizmusaival a kezdetektől foglalkozik; s most is, az álomlátást a vakvágányra tett testészlelés következményének tudja be. Maguk az álmok tisztességesen szürreálisak; a színház, előadások és a világvége, köztes létformák közt vernek hidat. Csak példaképp: a sajtómű a fej nélküli éneklő mókusok kórusa volt…
Szintén 2005-ös videója, az Aichi (Nippon) világkiállításra készült Hidden Inside Mountains is csak az álomlátás műfajával vethető össze, és a köztes létek foszlány-világával. Itt megjelenik Antony is, szereplőként is, és énekesként is. A Pixel kiállításán (aug. 20-ig) egészen régtől fogva vonulnak föl Laurie videói: mind a kísérleti zenei performanszok (Headknock, stb.), mind a popzenét belülről súroló koncertjeiről készült filmek (Home of the Brave, stb.). Az 1981-es O Superman klipje kiemelten, fejhallgató nélkül szól – és fogja tönkretenni a teremőrök idegeit. Készített külön ez alkalomra a művész egy videóinstallációt, ez a From the Air.
Második koncertjéhez volt szerencsém. A művész alaposan megváltozott; de ez nem meglepő, ha tudjuk, mennyire közel áll az amerikai szellemhez. Szeptember 11. után Laurie sem maradhatott a régi. Előadásán vadonatúj dalokat játszottak, egy megjelenés előtt álló lemezről. Konkrét politikai állásfoglalások hangzottak el szájából a sajátos, sztorizásnak tűnő delejező előadásmódjában. Csak egy példa, kötetlenül tudom idézni: „az első bestseller az Államokban a polgárháború idején jött ki, melyben ott állott a kérdés: Normális-e ez, hogy egy sziget irányítson egy kontinenst? S kérdem most: Normális-e ez, hogy egy ország irányítson egy bolygót?” Tehát nekünk, magyaroknak ez inkább már szájbarágásnak tűnik, akik nem ismerjük az amerikai gondolkodásmódot, annak a múlttól sokkal inkább terheletlen egyszerűségét.