A május 13-án megnyílt Galerie Malaquais a képzőművészetnek Párizsban évtizedek óta háttérbe szoruló területével, a huszadik század és napjaink figuratív szobrászatával kíván foglalkozni. Az ennek szellemében rendezett nyitókiállításon négy generáció tizenöt szobrászától láthatunk szobrokat és rajzokat. E különböző korban élt és alkotó, a «független szobrászatot» képviselő művészeket, amellett, hogy mindnyájan a figuratív ábrázolás követői, a tanár-tanítvány kapcsolat is összeköti.Igy például René Babin (1919-1997) vagy Jean Carton (1912-1988) Charles-Alexandre Malfray (1887-1940) növendéke volt, Gunnar Nilsson (1904 -1995) és Charles Auffret (1929-2001) Charles Despiau-é (1874-1946), míg Mathieu Gaudric (1974) és Gudmar Olovson (1936) Charles Auffret irányítása mellett vált művésszé. Közülük néhányan máig tartó hírnevet szereztek maguknak, míg mások – annak ellenére, hogy jól ismert párizsi köztéri szoborok alkotói – feledésbe merültek. Vajon a párizsiak közül hányan tudják, hogy a Chaillot-palota kertjében álló La Pomone-t az a Robert Wlerick (1882-1944) készítette, akinek a mostani kiállításon az említett szobor gipsz tanulmányát láthatjuk. A elfelejtett művészek közé tartozik Marcel Dambois (1903-1992) is, aki több éven keresztül az Ecole National de Beaux-Arts tanára volt, és aki egyebek közt Albert Camus ismert mellszobrának készítője. A kiállításon látható Táncosnő című bronzszobor alkotójának, a fiatalabb generációhoz tartozó Jean Cardot-nak (1930) a neve sem ismerős a nagyközönség előtt, pedig szobraival naponta találkoznak a Champs Elysées-n sétálók. Az ő alkotása Charles De Gaulle-nak a Grand Palais előtt álló egészalakos szobra, és Winston Churchillé a Petit Palais előtt. Jean Osoufról (1889-1996), akinek Ülő Solveigje vonja magára a látogató figyelmét, érdekes történettel szolgál a galéria vezetője.
Osouf borkereskedő volt, majd amikor elegendő pénzhez jutott, Párizsba költözött, és megvásárolt egy könyvesboltot. A könyvekkel teli üzletet azonban zárva tartotta, és két éven keresztül egész nap csak olvasott benne. Egy szép napon bezörgetett hozzá egy ismeretlen hölgy, aki rövid idő múlva a felesége lett. A hölgy szobrász volt, és Maillol közeli ismerőse. Osouf az ő hatásukra határozta el, hogy szobrász lesz. Beiratkozott a főiskolára, és néhány évvel később már maga is a La Grande Chaumière és a Ranson akadémiákon tanított. A mindössze harmincéves Mathieu Gaudric-ot sem az absztrakt, sem egyéb kortárs irányzat nem csábította el. Az elődök nyomdokain haladva, egyéni stílusban készíti figuratív szobrait. A kiállítás egyik darabja, a La femme á la toilette 1964 -ben elnyerte a kilenc szobrászból álló Groupe des Neufs díját. Alkotója Charles Auffret az új galéria tulajdonosának édesapja volt. A mostani kiállítás, amit majd szobrászok rajzaiból készült bemutató fog követni, július 31-ig tekinthető meg a Szajna-parti quai Malaquais-n.