Süketnéma kombinátok, mutatós humán-hibridek, klasszikus fény-árnyék játékok. Ma estig látogatható a szlovén Photon Galéria pavilonja az Art Marketen.
A 2003-ban alakult galéria fő profilja a kortárs fotóművészet, elsődleges célja pedig a közép- és délkelet-európai fotográfusok népszerűsítése. Az egyre növekvő nemzetközi érdeklődés oka nyilvánvaló: kimagasló tehetségű művészek, kigondolt infrastruktúra, szakmai profizmus és folyamatos európai jelenlét.
A Photon 2005 óta saját szervezésű fotó-fesztivállal is büszkélkedhet (Festival Photonic Moments – Month of Photography), ami 2010-ben már biennáléként működött. A galéria célkitűzéseivel harmonizálva a mintegy két hetes szemle feladata a feltörekvő fényképészek támogatása, és a kortárs fotóművészet presztízsértékének növelése. A mintegy húsz különböző művészeti szervezet összefogásában megvalósult projekt a tavalyi évben tovább bővítette hatókörét, és olyan nyugati művészeket is szerepeltetett, mint az 1977-ben elhunyt sztárfotós, Lee Miller vagy a test reprezentációját fő témaként jegyző Jeffrey Silverthorne. Tension field elnevezésű programsorozata az elmúlt esztendőben a kortárs fotográfia uralkodó tendenciáit vette górcső alá, miközben átfogó képet adott a magyar, szlovák és szerb fotóművészeti törekvésekről is.
A Photon ezek mellett a felnövekvő fotós-generáció patronálását is kötelességének érzi, az AULO (Academy of Fine Arts and Design) végzős hallgatóinak munkáit külön kiállításon szerepelteti. Ezek a speciális tárlatok egyrészt átfogó képet adnak az egyetem vezetőségének művészeti elképzeléseiről, másrészt a diákok által képviselt friss szemléletmódot is közvetítik.
A Dejan Sluga által vezetett galéria profilja azonban nem merül ki ennyiben, a Photon szerves egysége az a méltán híres videoművészeti részleg, ami a partnerként közreműködő, Kolektiva csoport szorgos munkájának köszönhetően a térség egyik legjelentősebb videós bázisává nőtte ki magát. Ugyan a háromfős kurátori csapat Ljubjanában székel, támogatói hatáskörét nem korlátozzák város és országhatárok. Az alkotóként is fellépő trió elhivatottságának hála, a szlovén közönség olyan intermédia-művészeket is megismerhetett, mint Nina Höcht, Soyeon Jung vagy Michelle Handelman.
A Photon a nagykanizsai születésű Robitz Anikó konstruktivista munkái mellett további négy fotográfus képeit hozta el Budapestre. A Szellemkép Szabadiskolában végzett magyar művésznőn túl egy olasz, egy horvát, egy szlovén és egy bolgár fényképész került fel a kiállítók listájára.
A kiforrott alkotói stílusáról híres Antonio Živkovič az emlékezés líraiságát az indusztriális környezet realitásával ötvözi. Képeinek visszatérő témája a letűnt idők praktikus, funkció-orientált építészete, az egykori gyárvárosok kietlen sivársága. A művészt azonban elsősorban nem az építészeti kivitelezés és a forma foglalkoztatja, sokkal inkább érdeklik az unottan strázsáló üzemekhez kapcsolódó történetek, az egykor központi szerepet betöltő kombinátok szociális dimenziói.
Az autodidakta Roberto Kusterle fotóit az emberi test és a természet (állatok, növények) fúziója határozza meg. Halfejű véglények, sündisznó-koronás istennők, szárnyas adoniszok pózolnak szürreális portfóliójában. A festőként is tevékenykedő Kusterle a 90-es években kezdett fényképezni, alkotásai számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek, és több mint húsz kiadványban fellelhetőek.
Alexander Valchev stílusa kevésbé élesen körvonalazható. Jóllehet, művészetében főleg a portréfotózás az uralkodó, sorozatainak témáját a pillanatnyi ihletettség motiválja: egyszer egy kirakatban strázsáló kutya (We love the dogs and the dogs love us), máskor egy globális média-jelenség (The Un/Usual Suspects) ösztönzi kattintásra. Kusterle-hez hasonlóan ő is több platformon kipróbálta magát, festő és szobrász tevékenysége azonban az utóbbi időben visszaszorulni látszik.
A horvát Stanko Abadžić az itt felsorolt pályatársakkal ellentétben már tizenöt éves korában a képrögzítés mellett tette le a voksát, eltökéltségét és tehetségét példaértékű karrierje bizonyítja. Az 1995-ben Prágába települt művész olyan nagy volumenű magazinoknak dolgozott, mint az Elle, a Spot vagy a Photo Life. Alkotói attitűdjét sajátos érzékiség jellemzi: geometrikus formákat rögzítő képeinek hatásfoka helyenként akt-sorozatának „fülledtségével” vetekszik. Erősen kontrasztos munkáin olyan hétköznapi képek telítődnek naivan erotikus felhanggal, mint egy kerítés vetett árnyéka vagy egy hálóba szorult csigaház.
A videóművészeti szekciót a Kolektiva egyik tagja, Metka Zupanič képviseli, aki többek között azt a kommunikációban bekövetkezett változást vizsgálja munkáiban, amit a mobiltelefon elterjedése eredményezett.
A Photon felhozatala tehát mindenképpen megtekintésre érdemes. Akinek még nem volt alkalma ellátogatni a Millenáris B épületében megrendezett művészpiacra, ma este hét óráig még megteheti.
Photon Galéria