Gyakran előfordul, hogy vámpírokkal hoz bennünket össze a sors, a rejtőzködő Teremtő olyan teremtményeivel, akiknek egyetlen célja, hogy kiszívják belőlünk az életerőt. Az életük függ attól, hogy sikerül-e vérünket venniük. A vámpírok mások energiájából élnek, a sikeresek közülük akár örökké is. A közhiedelemmel ellentétben a vámpírok nem magányos, hanem nagyon is közösségi lények. Egymás társaságában érzik igazán jól magukat. Ahol felbukkan egy közülük, ott biztosan több is lapul a közelben, az alkalmas pillanatra várva, amikor a gyanútlan vándorra különösebb kockázat nélkül ráronthatnak.Gyakran egész településeket, ritkábban országokat is formálnak vámpír közösségek. Az ilyen helyeket – ha csak nem kifejezetten vámpírvadászat céljából utazunk a területre – tanácsos elkerülni. Ha mégis úgy alakul, hogy vámpírfertőzött vidéket kell átszelnünk, tanácsos néhány alapvető vámpírelhárító eszközt – tükröt, keresztet, szenteltvízben pácolt, facöveket, ezüstgolyókkal töltött pisztolyt – magunkkal vinnünk. A tükör a vámpírfelderítés egyik legősibb eszköze. Már az időszámításunk előtti negyedik évezredben élt kínai filozófus és költő, Chao Kung apát is beszámol sikeres használatáról a Sanhszi tartományt elárasztó vámpírok ellen. Az idősebb Plinius (i.u. 23-79) római történetíró csupán töredékekben ránk maradt Profecto enim vita vigilia est (Mert az élet valójában virrasztás) című művében részletesen ismerteti a nagyméretű tükrök alkalmazását a Hunniából beszivárgó vámpírhordák elleni hadjáratok során. A vámpírok ugyanis nem mutatkoznak a tükörben. Isten teremtményei közül egyedül nekik nincs tükörképük. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az az ember, akinek nincs önképe (önbecsülése) vámpír. Ha vámpírgyanús személlyel találkozunk – ez gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk – tanácsos mindig magunknál tartandó zsebtükrünket titokban felé fordítva megvizsgálnunk az illetőt. Ha képmása nem jelenik meg tükrünkben, vagy azonnal meneküljünk közeléből, vagy hordozható keresztünkkel előbb bénítsuk meg, aztán vagy a facöveket verjük szívébe, vagy lőjük szitává ezüstgolyókkal, végül – amilyen gyorsan csak lehet – égessük el bűzlő tetemét.
A homo sapiens először sötét, nyugvó vízfelületekben pillantotta meg saját magát. A víztükröt használta legkorábban a már a történelem előtti korokban is társaságát kereső vámpírok felderítésére is. A barlangjába bekéredzkedő, vámpírgyanús idegent elvitte a legközelebbi tóhoz, pocsolyához és rávette, hogy hajoljon a víz fölé. Ha az idegen képmása nem jelent meg a vízen, ősünk – vámpírölő eszközei akkor még nem lévén – ordítozva futásnak eredt, remélve, hogy gyorsabb mögötte lihegő, hörgő, visító üldözőjénél. Az első mesterségesen előállított tükröket obszidiánból, vulkáni üvegből csiszolták. Sok ilyen, az időszámításunk előtt 6000 körül csiszolt obszidián tükröt találtak a mai Törökország területén, Anatóliában végzett ásatások során. Csiszolt kőtükrök Közép- és Dél-Amerikában is előkerültek, ezeket mintegy négyezer évesre datálja a tudomány. Rézből időszámításunk előtt 4000 körül, Mezopotámiában kezdtek el tükröket készíteni. Ilyenek ötezer éves egyiptomi sírokból is előkerültek. Később bronzból, ezüstből, aranyból is elkezdtek tükröket csiszolni. Ilyen tükröket használtak az antik görögök és a rómaiak is. Kínában az időszámításunk előtti második évezredben kezdték el a bronztükrök gyártását. A fémmel bevont üvegtükröt az időszámításunk utáni első században találta fel Sidon. Az idősebb Plinius korábban említett művében a Q. Pomponius Secundus költő és hadvezér parancsnoksága alatt harcoló vámpírölő légiók felszereléséhez tartozó, aranyfüsttel bevont üvegtükrökről ír. A rómaiak ólommal bevont, durva üvegtükröket is gyártottak. A korai reneszánsz idején Európában fejlesztették ki az ón-higany amalgámmal bevont tükröket. A 16. században Velence vált az ezzel a technikával készített tükrök gyártásának középpontjává. Franciaországban Saint-Gobainben gyártottak ilyen, luxuscikknek számító tükröket. A rosszabb minőségű, jóval olcsóbb bohémiai és német tükrök a korabeli polgári otthonok díszei voltak. Az ezüsttel bevont üvegtükröt Justus von Liebig német vegyész találta fel 1835-ben. Ezt az eljárást mindmáig használják a tükörgyártásban.
A tükör a művészek régi eszköze is. Filippo Brunelleschi (1377-1446) reneszánsz építész a tükör segítségével fedezte fel a lineáris perspektívát. Leonardo da Vinci a tükröt „minden festők mesterének” hívta. Azt ajánlotta a művészeknek, hogy elkészült műveiket a minden hibát megmutató tükrök segítségével ellenőrizzék. A tükör központi szerepet játszik sok klasszikus európai festményen, mint például Jan Van Eyck Arolfini arcképe, Diego Velazquez Las Meninas-a, Edouard Manet Folies-Berg?re bárja című képein. Dürer, Rembrandt, Van Gogh és Frida Kahlo önarcképei sem készülhettek volna el tükrök nélkül. M.C. Escher a közvetlen megfigyelés helyett különleges formájú tükröket használt környezete komplexebb látványának megjelenítésére. Orosz István anamorphikus módszerekkel torzított formái csak tükrök segítségével állnak össze értelmezhető képekké.
A New York-i Edward Thorp galéria 2008. február 23-ig megtekinthető Mirror Mirror című kiállítása jó ürügy arra, hogy elgondolkozzunk a tükör szerepéről mindennapi és spirituális életünkben. Szellemi előételként a dekoratív művészetek rajongói megcsodálhatják a kiállított 18 antik tükör fanatikus műgonddal készített kereteit. Az antik műremekeket 20 kortárs, tükörcentrikus műalkotás egészíti ki. Richard Artschwager formica műanyagból készített alkotása, Roy Lichtenstein képregényszerű, tükröt ábrázoló festményéhez hasonlóan a reprezentáció és absztrakció kérdésein gondolkodtat el. Lichtenstein stílusában, képeslap méretű képeket fest Steve Gianakos. Egyik képén a tükörben visszatükröződő nőalak mintha éppen egy dühében betört ablakon zuhant volna keresztül. Lee Friedlander 1962-ben készített fényképén női arc részlete látszik egy üres tükör mellé helyezett, égő gyertyával oltárszerűvé tett tévé monitorján. Cindy Sherman egy nem létező horrorfilmből vett, tükörben visszatükröződő önarcképét állította ki. Douglas Gordon Self-Portrait of You + Me (Freddie Mercury) című munkája a Queen együttes AIDS-ben elhunyt énekesének tükörre ragasztott és részben letépett plakátja. A kivillanó tükörfelületekben a néző saját magát pillanthatja meg. A CPLY néven ismert művész 1986-os nagyméretű festményén 100 dolláros bankjegyre vetülő életnagyságú női sziluettek és egy, a festmény közepére erősített, ovális tükör látható. Gyakran előfordul, hogy a kiállítás egyes látogatói felgyorsítják lépteiket, elfordítják fejüket a valódi tükrök előtt, némelyik még sziszeg, vagy visít is, amikor sietve elhagyja a galériát. Nem kétséges, hogy miért. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy mi nézünk-e a tükörbe, vagy az figyel bennünket.
(Edward Thorp Gallery, New York)