A Tate Modern Louise Bourgeois retrospektívje egy hét évtizeden átívelő életmű méltó összegzése. Bourgeois művei otthon vannak a Tate Modernben, amely megnyitásakor 2000 májusában Bourgeois nagyléptékű szobrait installálta turbina termében, köztük a Maman című fenyegető óriáspókot, ami most az épület Temze felőli homlokzata előtt hívja fel a figyelmet a kiállításra. A tárlat kronologikus rendezési elvet követ; a negyvenes években készült festményektől a szürrealizmus perifériáján töltött időszakon keresztül az elmúlt évek textilszobrai-ig mutatja be az életművet. Nagy hangsúlyt fektet néhány autobiográfiai ihletettségű műre, például az 1974-es Az Apa Lerombolása című, organikus formákból és baljós fényből komponált installációra és az 1997-es Veszéjes átjáróra; egy ketrecben halmoz fel a művész különböző életszakaszait szimbolizáló tárgyakat. Tulajdonképpen az egész életmű az autobiográfia jegyében fogant, mégis egyetemes érvényű, az emberi kondicióra való reflekcióként is értelmezhető.
A 96 éves Bourgeois hosszú pályfutásának csupán utolsó 3–4 évtizedében vált a nemzetközi szcéna ismert művészéve, sikerét nem kis mértékben a feminista művészettörténetírásnak és az 1982-es New York-i Museum of Modern Art-ban rendezett retrospektívjének köszönheti. Bourgeois azonban több mint feminista ikon, műveiből az egzisztencializmus univerzális érvényű filozófiája tükrözödik, a szobraiban gyakran megjelenő fragmentált testek pedig már XXI. századi félelmeket tükröznek.
Bourgeois kísérletezőkedve kiapadhatatlan. Legújabb műveit, gipszbe mártott ruhadarabjaiból kialakított szobrait a Tate retrospektívvel egyidőben Hauser & Wirth Colnaghi londoni galériájában mutatta be.