A kubai pionír után egy albán származású kortárs művész szállta meg a Blood Mountain Alapítvány hangulatos galéria-lakását.
Az új vendégművész, Asim Memishi nem csak balkáni gyökerekkel rendelkezik, hanem első generációs ausztrálként az iszlám vallást is tartja. Márpedig minden igazhitűnek – élete során legalább egyszer – érdemes elzarándokolnia Gül Baba budai türbéjéhez. Memishi rezidens művészként ezt most könnyedén meg is tehette. És ha már itt járt, morfondírozott egyet a hatalom természetén, különös tekintettel az oszmán hódításokra. Adott a téma. A Blood Mountain háza ugyanis a Vérhalom utcában áll, ami egy véres török csatáról kapta a nevét, és ahonnan a rózsáiról híres Gül Baba sírja csak pár száz méterre található.
Memishi – követve hódító török elődjeit – sátrat vert Budán. Nem mint a diplomáciai botrányokra vadászó, kiszámíthatatlan Kadhafi, hanem mint egy rendes konceptuális művész: zsákvászon, zsineg és faléc segítségével rögtönzött magának hajlékot a hálószobában. A durva szövésű lenvászon egyes részeit – klasszikus technikával – fehérre alapozta, majd vékony fekete vonalakkal hálózta be. Szálkamintás rajzmodora természetesen non-figuratív, hiszen muszlim művészről van szó, akit szigorúan köt a Korán ábrázolási tilalma. A sűrű párhuzamos vonalakból álló mintázat szeszélyes háromszög-alakzatokat formáz, az elnyomás és a hierarchia legegyszerűbb metaforáját. Memishi finom meditációs gyakorlatként jó pár papírlapot telerajzolt a szálkamintával – láthatók is a könyvszekrényre kipakolva.
A művész dolgozott az építőiparban is, ez látszik a gondolkodásán. Legpoétikusabb művében vonalakat húzott a falra egy vonalzóként használt építészeti segédeszközzel, a kicsapózsinórral, egy téglalap keretén belül maradva. A fekete krétaporba forgatott, kifeszített, vékony madzagot gitárhúrként kell nekipendíteni a falnak, hogy egyenes vonalat hagyjon maga után. Memishi ezzel a technikával rajzolt egy mélységesen fekete sarkot, ahonnan a szöszös, kormos sugarak szanaszét szaladnak, mint szpáhik a Hódoltságban. Miközben a művész ezeket a monoton, mégis filigrán grafikákat készíti, az asszociáció elkalandozik a megszálló földmérők térképrajzoló tevékenysége felé. A cikkcakk-minta, ha akarom, a térképek szintvonala vagy a megművelt földek vetései, amik nyomán aztán kivetheti az adókat a megszálló hatalom. Ehhez a szálhoz kapcsolódva, Memishi különböző földmérésre utaló eszközöket is kihelyezett a kiállítóterembe: piros sávozással ellátott vékony falécet, elektromos vezetéket jelölő festett helyrajzi táblát és madzagra lógatott függőónt.
Mert egy muszlim számára a Vérhalom nemcsak egy fura név, Gül Baba türbéje pedig nem egy egzotikus építmény, hanem a magyar földekig is elérő dicsőséges Oszmán Birodalom becses öröksége. Valahol éppen ez a Blood Mountain küldetése: egy másik világból érkező rezidens művész szemével újrafelfedezni a minket körülvevő hétköznapi valóságot.
Blood Mountain Alapítvány
2011. február 23. – április 3.