A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – a Magyar Nemzeti Galériával és a Szépművészeti Múzeummal együttműködve rendezi meg a “Barbizon francia és magyar ecsettel” c. kiállítást a szentenrei Ferenczy Múzeumban (Szentendre, Fő tér 6.) 2007. szeptember 28. és november 11. között.
Az európai 19. századot ma már a festészet évszázadaként tartjuk számon, amikor is a művészeti élet legfőbb színtere Franciaország és központja Párizs volt. Kezdetben az új művészet hangja mégsem ott a központban, hanem 1836-tól kezdve a Párizstól délre, 80 km-re fekvő kis faluban, Barbizonban a fontainebleau-i erdők mellett szólalt meg először. A hely szellemét olyan festő óriások határozták meg, mint az ott először letelepedett Théodore Rousseau és Diaz de la Peña, majd Dupré, Daubigny Corot, Courbet, Millet, Paul Huet, Charles Jacque, Pierre-Emanuelle Damoye és követőik. Az akkor mozgalmas és a világ közepét jelentő francia főváros forgatagától való elfordulás, a magány keresése még romantikus érzésből fakadt. A természettel szemtől-szemben való találkozás, a részletek keresése ábrázolásmódjukat egyre inkább naturalista jellegűvé tette, ugyanakkor a csoport tagjai – jóllehet a művészetről vallott felfogásukban közös utat kerestek –, személy szerint igen különböző egyéniségek voltak.
Barbizon vonzása és hatása az évszázad festészetére igen nagy volt. Az ott tevékenykedő festők működése új fejezetet nyitott az európai, de bátran mondhatjuk, az egyetemes művészet-történetben. Barbizon egyre több francia festőt formált, indított el az új festészet utjain, és a festészetük sajátjaként megjelenő új természetérzés egyre szélesebb körben megtalálta képviselőit Európában, így először Olaszországban, Svájcban és Hollandiában, majd pedig Magyarországon is.
Bár a barbizoniak nem alkottak szoros értelemben vett csoportot vagy más szóval iskolát, kezdeményezésük, kivonulásuk az akadémista festők műtermeinek fülledt világából, a frázis és sablon nélküli egyszerű természetlátásuk mégis számos ország tájképfestőjének mutatott példát, így Barbizont a 19. századi európai művésztelepi mozgalom elindítójaként tartjuk számon.
A magyar festők 1870 után kezdtek Barbizonba járni. A korábbi nagy öregek közül ekkor már csak Millet lakott ott, ő az, akit az ott dolgozó magyar művészek is ismerhettek. Így Paál László, aki 1873 nyarától dolgozott Barbizonban, Munkácsy Mihály, aki ugyanezen év őszén töltött ott néhány hetet, és Mednyánszky László, aki 1874-75-ben dolgozott a telepen. Deák Ébner Lajos, Aggházi Gyula, Bihari Sándor a hetvenes évek közepén és második felében, Nyilassy Sándor, Mészöly Géza a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján már egy többségében külföldiekből álló közösségben dolgozott.
A Szentendrén megrendezésre kerülő “Barbizon francia és magyar ecsettel” című kiállítás ezt a folyamatot kísérli meg felvillantani. A kiállításon bemutatásra kerülő alkotásokat franciaországi (a carcassonne-I, a fontainebleau-i, az orléans-i, a pau-i múzeumokból és egy párizsi magángalériából) valamint magyar gyűjteményekből (Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum, Ferenczy Múzeum) válogatták a kiállítás rendezői.
A kiállítás kuriózumai a Szentendre városához kötődő művészek barbizoni szemléletet tükröző illetve Barbizonban készült művei. A szentendreiek közül megfordult ott Jeges Ernő, Onódi Béla Czimra Gyula, de elsősorban Paizs Goebel Jenőről kell megemlékeznünk, aki még a szentendrei Régi Művésztelep megalakulása előtt, a 1920-as évek közepén töltött hosszabb időt Barbizonban.
Érdeklődésük és e korszakukból fennmaradt műveik jól érzékeltetik, hogy a francia művésztelep példája milyen mély gyökereket eresztett a magyar kultúrában.
A „Barbizon francia és magyar ecsettel“ kiállítás nem egyedüli szentendrei eseménye ennek az időszaknak.
Az 1993-ban alapított EuroArt szervezete a tradícióval rendelkező, máig is működő európai művésztelepek szövetsége, melynek kitűzött céljai között szerepel az egymás közötti kapcsolatok ápolása. A szövetségbe néhány éve a szentendrei Régi Művésztelepet is felvették. Szentendrét az a megtiszteltetés érte, hogy az EuroArt 2007-es közgyűlését a városban fogja megrendezni szeptember 28. és 30. között. A Barbizon kiállítás mellett, a MűvészetMalomban a magyarországi művésztelepek történeti és jelenkori anyagát bemutató kiállítás, a Szentendrei Képtárban a Régi Művésztelepet és a Szentendrei Festők Társaságát megalapító „nyolcak „ műveiből és szentendrei tájképekből rendezett időszaki kiállítás, a Skanzen Galériában pedig Szakács Imre festőművész – az EuroArt egyik alelnöke egyéni tárlata látható.
Az EuroArt közgyűlés hagyományos eseménye, hogy a képzőművészek mellett az európai művésztelepeknek otthont adó városok polgármesterei is találkoznak. Az Euro Art vezetősége évek óta szorgalmazza a tagintézmények és egyesületek valamint a nekik otthont adó települések közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését. Ennek szellemében kezdődtek meg a tárgyalások 2007 januárjában Barbizon és Szentendre polgármesterei között a “Kulturális Testvérváros” kapcsolat kialakítására, így az első magyarországi barbizoni művészeti kiállítás a testvérvárosi szerződés aláírási ceremóniájának helyszíne, összefüggéseket egyértelművé tevő kerete is lesz.
A kiállítás szervezői és kurátorai: 
Dr. Darkó Jenő, megyei múzeumigazgató helyettes (PMMI)
Papp Katalin művészettörténész (Szépművészeti Múzeum)
Boros Judit művészettörténész (Magyar Nemzeti Galéria)
Bodonyi Emőke PhD (PMMI)