Nemes Csaba Remake című animációs projektje a Velencei Biennále idei pályázata körül kipattant huzavona nyomán híresült el. A minisztérium – formai hibára hivatkozva – visszadobta az októberi budapesti eseményeket feldolgozó, első körben nyertesnek megválasztott pályázatot. A tíz részesre tervezett animációs etűdsorozat a biennálétól függetlenül mégis megvalósul – a már elkészült három rész meg is tekinthető a Knoll Galériában.A filmek nyomán levonható a logikus következtetés: a minisztériumi illetékesek nem a kényes belpolitikai téma miatt szavazták le az egy helyett két kurátorral rendelkező projektet, hanem tényleg a szabálytalan döntéstől való félelmükben. Legalábbis, ha észszerűen gondolkodtak. Ugyanis Nemes Csaba animációi, a kormánypropagandától kényelmes távolságot tartva, profi képi eszközökkel deheroizálják 2006 forrongó októberét. A Remake – már amennyire az eddig látható három részből kitűnik – kifordított puplic art: a médiaössztűz előtt zajló tüntetések és erőszakos cselekmények ötvenhatos, forradalmi (ön)mitológiájának kigúnyolása, de minimum idézőjelbe tétele. (Ami érthető is, hiszen a public art jellemzően a baloldali tenni-akarás utca felfakadása; a balos aktivisták pedig jó messze elkerülték az őszi utcai eseményeket.) Nemes Csaba – jól megválasztott segítőivel – sodró, klipsszerűen vágott, dekoratív foltokká oldott animációs filmmé változtatta a tévéhíradókból és internetes portálokról jól ismert dokumentáló felvételeket. Az Elindul a tank című animáción a Városháza téren életre keltett harckocsi rövid diadalmenete látható. A Combino songban a botrányos közlekedési beruházások szimbólumán utazik egy Árpád-sávos ellenőr. Míg feltűnik az utolsó állomás, a jelképesnek is tekinthető Moszkva tér, Németh Juci elénekli a csípős Combino-dalt: „Lobogónk, te édes gírosz, mindenkinek öt kebabot, csináljunk zöld-piros-fehér, erőspistás ötvenhatot.” A harmadik animáció, a Túró Rudi című, az MTV-székházba berontó csuklyás fiatalok és a védekezésre képtelen Túró Rudi automata egyenlőtlen harcát mutatja be, gitáros énekszóval kísérve: „Nálunk van a baseball-ütő, nálatok a baseball-labda, hogyha apád nem volt ügynök, gyere te is a sportnapra!” Hogy a Remake mitől kifordított public art? Mert az „ellenforradalmi” passzivitásra sarkalló, jogos irónia mellett egy csepp szolidaritás se szorult bele, pedig az interneten nem csak röhejes képkockák terjednek… 
Knoll Galéria
2007. április 19.–2007. május 31.