Komoly, egyszerű és tiszta Menasági Péter művészete. A fiatal szobrász egyetemes kérdéseket feszeget, a szobrászat klasszikus, anyagelvű eszközeivel. Gyémánthegyű vésője könyörtelen következetességgel munkálja tükörsimára a legkeményebb kőzetfajtákat, a komor fekete andezitet vagy a sötét bazaltot.
Menasági nem a divattémákat keresi, nem a trendet és az aktualitást. Korai művei archaikus fejeket és idolokat idéztek, a történelem első szobrászainak faragványait. Vagy a kükládikus kor ősi monolitjait: a fiatal szobrász cikkcakkos jeleit nyers kőtömbökbe véste, mint az emberek előtt élt gigászok, megfejthetetlen mementóként a rákövetkező évezredek számára. Ezek után a különös, mágikus jellegű kőtömbök után jelentek meg Menasági munkásságában a középpont és a tengely kérdését feszegető absztrakt szobrok. Az egyik megközelítése statikus: kőkockák közepébe helyezett ólomöntvényt és márványbetéteket. A kocka közepe a föld köldöke, az axis mundi, a világ középpontja. Címük: omphalos (görögül: köldök). Egy angol természettudós, Philip Henry Gosse a 19. század közepén jelentette meg Omphalos című könyvét, amiben azt bizonygatta, hogy Isten a földet a múltjára utaló jegyekkel együtt teremtette meg, a fákat eleve évgyűrűkkel, Ádámot és Évát pedig köldökkel. Vagyis a kezdetbe beleplántálta a fiktív múltat is. Menasági kockái is egy ilyen pontot jelölnek ki: a születés öntörvényű pontját, ami a múltba mutat, mert a jelennek és a jövőnek szüksége van rá.
Mozgó, gördülő, lengő munkái is valahol a teremtés szellemi környezetében járnak. (Ezek jelentik a tengely második, mobilis megközelítését.) A néző meglökheti az andezit lavórban fekvő kőgombát. A kőgomba (féltengelyre illesztett kerék) lassú, méltóságteljes nyugalomban kezdi róni köreit az andezit lavórban. A néző pedig megpihenhet, figyelve körbeforgó művét, mint a teremtést útjára bocsátó demiurgosz, a „mozdulatlan mozgató”. Ugyanígy szemlélheti a föld dőlésszögét követő ingák körzését vagy a hosszúkás hengerek kimért gördülését. Menasági Péter művészete fényévekre van mindentől, ami harsány, populáris vagy posztmodern. (Egyedül a vízszíntező buborékokat őrző kőtömbjeiben van valami halvány geges árnyalat.) Szobrai nem a bolondos Részekről szólnak, hanem a komoly Egészről, sőt annak is a középpontjáról, a teremtett univerzum tengelyéről – vagyis a lényegről.
Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza
2006. április 27.–2006. május 28.