Az új magyar dizájn
kicsit olyan mint kijelölt központja, a Design Terminál: van is, meg nincs is.
Megvannak már a keretfeltételek, megfelelő mennyiségű szürkeállomány,
kapcsolódási pontok a nagy világcégekhez és a színvonalas felsőoktatás – de az
áttörés mégis várat magára.

A Design Terminál is hetykén áll az Erzsébet téren, a
valamikori buszpályaudvar csinosan felújított modernista várócsarnokában – csak
éppen nem működik. Most viszont – a Design Hét alkalmából – rendeztek benne egy
elegáns termékbemutatót a hazai dizájnsikerekből. Ne számítsunk kreativitásban
lubickoló ötletbörzére, nincs napelemes mobilernyő és mozgássérülteknek
tervezett koncept-gördeszka. (Üdítő kivétel a Mika & Heni Alessinek tervezett,
gémkapocstartó mágneses sündisznója, ami a koreai fél révén becsempészett egy
kis ázsiai cukidizájnt a Kárpát-medencébe.) A magyar dizájn prózai és
észrevehetetlen funkcionális tárgyakat termel speciális szakterületekre. A
megrendelő ritkán kíván túl sok kreativitást egy vércukorszintmérő
berendezéstől vagy egy ügyfélszolgálati paneltől. Ezekre a termékekre nem is
kell koptatni a dizájn szót, nyugodtan hívhatjuk őket színvonalas ipari
formatervezésnek. A tárlat alaphangulatát amúgy is a Rubik-kocka adja meg, az
egyetlen magyar dizájnikon (a Vaszilij-fotelt leszámítva) – aminek a lelke, a
sokágú gömbcsukló tipikusan egy gyáripari tervezőfolyamatnak volt a
végeredménye, nem egy féknélküli agyviharnak. Ugyanakkor öntudatosan
megjegyezhetjük, hogy a dizájn földhözragadt térfelén  hazánk tagadhatatlan sikereket ért el az
elmúlt egy-két évtizedben. A kiállítás ezeket sorolja fel. A kis patikából
kinőtt gyógyszeripari nagyhatalom, a Richter Gedeon például elegáns és okos
dobozcsomagolással hódít a nemzetközi piacon. A Mediso a fél világot ellátja
elektronikus orvosi diagnosztikai készülékekkel, a kétfejes szívvizsgáló gamma
kamerától a három modalitású molekuláris képalkotó berendezésig. A Fireplace
háromnegyed millió beltéri kandallót adott el eddig Európában, a virágzó Ajka
Kristály pedig 96%-ban exportra gyártja többszínű üvegpoharait. Ráadásul a
divatfronton sem állunk olyan rosszul: a fiatal Sándor Szandra saját márkájának
(Nanushka) nemzetközi rajongótábora van, Albert Melinda pedig olyan
világcégeknek tervez táskákat, mint a Hugo Boss vagy a Calvin Klein. A
látogató ötletéhes fantáziáját ugyan nem mindig indítja be a vegyes színvonalú
együttes, de legalább büszkén távozik a kiállításról. Simogatja a jóleső
nemzeti öntudat. Az ilyen anyagokat kéne utaztatnia a külügyminisztériumnak és
nagy dobra vernie a kultúrpolitikának.

Design Terminál

2009. október 2.–2009. november 1.