Miközben a FIAC több tízezernyi látogató fogadására készült, az újságírók számára már megnyitotta kapuit az kiállítás, amelyet Chambres á part (Különszobák) címmel, a nemzetközi képzőművészeti vásárral párhuzamosan, immár negyedik alkalommal rendeznek meg Párizs egyik magánpalotájában.
Rendezője, Laurence Dreyfus (független kurátor és több tekintélyes műgyűjtő tanácsadója) egyrészt olyan művészek alkotásait mutatja be, akik a nagy párizsi vásáron, a FIAC-on is részt vesznek, másrészt olyan fiatalokét, akiket francia és külföldi műterem-látogatásai alkalmával fedezett fel. Az esemény érdekessége, hogy a nyilvánosság előtt először szereplő munkák egy jellegzetes párizsi luxuslakás falai közt kapnak helyet. Az intim környezetben a látogató sokkal közelebb kerül az alkotásokhoz, mint egy galériában (vagy éppen a FIAC-on), a vásárolni szándékozó gyűjtő pedig jobban meg tudja ítélni, szívesen élne-e együtt a kiválasztott művel saját otthonában.
A lakás valamennyi helyiségében műtárgyakra bukkanunk. Az egyik szalonban a természettudományokhoz vonzódó amerikai David Maleknak atomszerkezetekből származtatott geometrikus kompozíciója és az angol Ged Quinn-nek a napjaink nyomott hangulatú Európáját – a 17–18. század sötét történelmi eseményein keresztül – ábrázoló, mégis reménykeltő festménye. Mellettük a dán Olafur Eliassonnak a valóság és az észlelés közötti kapcsolatra építő, optikai jelenségeket felhasználó – erre az alkalomra készített – installációja, az Origami, valamint a fénnyel-árnyékkal mesteri módon operáló Lucien Hervé fotói.
Egy másik szalonban újrahasznosított anyagokat alkalmazó vagy az utcai művészethez kapcsolódó képek, videók és tárgyak láthatók, míg az angol Duglas White használt autógumikból készült, a természet pusztulására figyelmeztető fekete pálmafái a kertbe kerültek ki. Az egyik hálószobában külsőségre, látszatra épülő társadalmunkkal foglalkozó alkotásokkal, Martin Boyce, Bertrand Lavier, Fabien Marti maszkjaival és Charlotte Cornaton animációs filmjével ismerkedhetünk meg, míg az erotikának szentelt másik hálószobában – egy XVIII. századi akvarell mellett – Hervé Bindefeld női testrészeket idéző fotója, Philippe Pasqua extázis állapotában lévő nőről készített realista portréja, Nicolas Ledoux erotikus rajza és Iris Van Dongen ugyancsak a témához kapcsolódó metszet-sorozata szerepel.
A fürdőszoba teljes egészét elfoglalják a Berlinben dolgozó Ole Ukena alkotásai: a mosdókagylókba, a fürdőkádba, a zuhanyozóba tekintve folyót, tengert idéző kékekkel-zöldekkel teli absztrakt kompozícióit fedezhetjük fel, a kád felett játékos videójának képei peregnek, de még a WC-be is került néhány humoros tárgya. A lakástárlat több mint harminc művésze közt a sokféle anyagot felhasználó Bird Bush-szobrával jelen van a táncos-performer-szobrász Nick Cave és litográfia-sorozatával a japán manga és amerikai pop art hatása alatt dolgozó Takashi Murakami is, akinek szerepeltetése a versailles-i kastélyban nemzetközi botrányt kavart a közelmúltban.
10, place du Trocadero
2010. október 20 – október 24.