A Lyontól alig egy órányira található Saint-Étienne idén 9. alkalommal rendezte meg az április közepéig még látogatható design biennálét.

Az esemény alapítója és az első rendezvények szervezője rendhagyó módon a helyi Képző és- Iparművészeti Egyetem akkori igazgatója illetve a diákok voltak. A biennálé egyaránt tudatosan küzd a kereskedelmi célú vásár és a múzeumi kiállítás imázsa ellen. A szervezők szerint a inkább egy élő, folyamatosan átalakuló, korunk aktualitásaira reflektáló eseménysorozatnak tekinthető, mely felfedezésre, a vélemények ütköztetésére, gondolkodásra, vitára ad lehetőséget. Az idei téma – Les Sens du beau, azaz A szép jelentései – a forma és a funkció kapcsolatát vizsgálja.

 

Benjamin Hubert: Seams Collection, 2014

Ahogy a szép mindenki számára mást és mást jelent, úgy a városban és környékén megvalósult több, mint 100 kiállítás is rendkívül változatos módon közelíti meg a témakört.

A biennálé fő helyszíne 2010 óta a 16 ezer négyzetméter alapterületű Cité du Design, ami a város egykori fegyvergyárának három régi épületét, valamint egy új üvegcsarnokot foglal magába. Itt rendezte meg Benjamin Loyauté, a biennálé társ-kurátora az Hypervital („Hiper létfontosságú”) című kiállítást, ahol olyan – sokszor tudósok, művészek, designerek, matematikusok és mérnökök együttműködésével létrejött – tárgyakat, ötleteket láthatunk, melyek mai világunk problémáira is megoldással szolgálhatnak.

Mine Kafon. Silent picture in desert.
Massoud Hassani. 2011
Photo: Hassani Design BV

A projektek sorából mindenképpen kiemelendő az afgán Massoud Hassani designer Mine Kafoun nevű akna-mentesítő szerkezete. Az ENSZ jelentései szerint csupán Afganisztánban 10 millió, még fel nem robbant akna található, melyek folyamatos veszélyt jelentenek a helyi lakosságra. Az alig 30 éves Hassani találmánya egy hatalmas, 70 kilós bambuszrúdból és egy biológiailag lebomló műanyagból készülő gömbből áll, mely az aknamezőkön hatástalanítja a robbanószerkezeteket. A leginkább egy túlméretezett pitypangra emlékeztető, szélenergiával működtetett tárgy útját a szerkezetébe épített GPS segítségével lehet nyomon követni. Míg egy akna szokásos úton történő hatástalanításának költsége 300-900 euró közt mozog, addig a gömb használatával ez alig 45 euró. A szerkezet összesen négy robbanást „él túl”, ugyanakkor a hiányzó darabokat pótolni lehet.  

Részlet a Vous Avez dit bizarre? kiállításról, fotó: Pierre Grasset

A Giovanna Massoni és Dieter Van den Storm által rendezett Serial Beauty 20 designer 60 márka számára tervezett tárgyaiból válogat. Jasper Morrison rozsdamentes serpenyőjétől kezdve a Studio Job tapétáin át Giulio Iachetti aknafedeléig bezárólag rendkívül változatos tárgyakat láthatunk, melyek a látvány letisztult dramaturgiájának és a közérthető szövegeknek köszönhetően széles közönséghez tudnak szólni. Jean Baudrillard francia filozófus, szociológus (1929 – 2007) szerint bizonyos tárgyak, azok használata és birtoklása valójában kommunikációs csatorna, mivel különféle szociális és kulturális üzeneteket közvetítenek. A kiállítás szervezői ezt tovább gondolva úgy döntöttek, nem az ipari kontextusban, tárgyakban levő szépséget mutatják meg, hanem inkább azt, hogy a design és maga a tervező miért elengedhetetlen határkövei egy korszak megértésének.

A biennálé egyik legeredetibb kiállítása a művészettörténész Alexandra Jaffré és a holland művész Bart Hess duó által rendezett Vous Avez dit bizarre? („Azt mondta furcsa?), mely a groteszk fogalmát vizsgálja 40 designer munkáján keresztül.

Bart Hess: Groteszk textil – latex, 2014, © Studio Bart Hess

A hétköznapokban a „groteszk” jelzőt (nevetséges, furcsa, abszurd) leginkább negatív értelemben használjuk, ugyanakkor a segítségével generált érzelmeknek és reakcióknak – jókedv, csúfolódás, rossz közérzet, undor, értetlenkedés – köszönhetően finoman, ugyanakkor hatásosan lehet rávilágítani korunk és fogyasztói társadalmunk szélsőséges jelenségeire. Az önvizsgálatra, belső utazásra invitáló kiállítás kiindulópontja a barlang, mely egy meglepetésekkel teli ismeretlen, az őserő és a folyamatos változás szinonimája, a világ megértésének ideális helyszíne.

A reneszánsz korabeli mesterséges barlangok mintájára kialakított látványkép központi eleme a Hess által megálmodott drámai, egyszerre visszataszító és vonzó, félelmetes és mesebeli, emberi bőrre emlékeztető, latex-bevonatú oszlop. A körülötte bemutatott tárgyak változatos módon, két fő téma – a játékos illetve az ijesztő groteszk – köré szerveződve kérdőjelezik meg esztétikai normáinkat.

A kényelem megszállott keresése, a tárgyak felhalmozása, a túlzott fogyasztás hatalmas pazarlást eredményez. A kínai divattervező Si Chan összekulcsolt kezek segítségével záródó Hug Me kabátjáról nehéz eldönteni, hogy vajon melegen öleli vagy inkább fojtogatja viselőjét…

Si Chan: Hug me, 2012, fotó: Sara Pista

A WWF tavalyi jelentése szerint a vadállatok száma az életterük pusztítása, a túlzott vadászat és halászat, a légszennyeződés és a klímaváltozás következményeképp az elmúlt 40 évben felére csökkent. Az Outsiders elnevezésű, felbontott majd kifordítva újból összevarrt plüssállatkák (a svájci Atelier Volvox munkája) első látásra kedvesnek tűnnek ugyan, de varrásaik hegekre emlékeztetnek, nyomasztó érzés közelebbről nézni őket.

 

Atelier Volvox: Outsiders

A kiállításon bemutatott tárgyak egyszerre mosolyogtatnak meg és borzasztanak el, vonzanak és taszítanak, a látogató folyamatos hangulatváltozáson megy keresztül. Ahogy a kurátor Jaffré fogalmaz, „nem a groteszk groteszk, hanem maguk a cselekedeteink teszik azzá a minket körülvevő világot. A groteszk, mint egy csodálatosan ambivalens, felforgató szelep, csupán rávilágít erre”.

Részlet a Vous Avez dit bizarre? kiállításról, fotó: Pierre Grasset

A biennálé a maga nemében egyedülálló, friss és remek gondolatokat összegyűjtő eseménysorozat, melynek köszönhetően a város 2010-ben – egyedüli franciaországiként, többek közt Berlin, Shanghai és Torinó mellé – felkerült az UNESCO kreatív design városainak listájára.

Sajnálatos, hogy a diákokon és a szakmai berkeken kívül a helyi lakosság számára – a profi szervezés, a remek kurátorok ellenére – a design továbbra is egy furcsa, érthetetlen valami. A leginkább a hozzáértő közönségnek szóló kiállítások mellé mindenképpen érdemes lenne könnyebb hangvételű, közérthetőbb, élmény-központúbb kiállítást, programokat is szervezni, melyek bizonyára segítenének abban, hogy Saint-Étienne lakossága valóban magának érezze a biennálét.

My Knitted Boyfriend
My Knitted Boyfriend brushing teeth
NOORTJE. 2011
Photo: Anne Dokter
Style: Noortje de Keijzer