Egy
dél-franciaországi kultúrális alapítvány, a Fondation Regards de Provence
rendezésében nyílt meg Marseille-ben az a kiállítás, amely Jean Cocteau, az író
és képzőművész különleges kapcsolatát mutatja be a Földközi-tenger vidékével és
környező országaival, Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal és
Franciaországgal.
A
Magyarországon leginkább csak költőként és íróként ismert Cocteau termékeny
képzőművész is volt, aki irodalmi műveihez éppúgy, mint rajzaihoz,
festményeihez, kerámiáihoz kiapadhatatlan forrást talált a görög legendákban, miközben
olaszországi utazásainak hatása, és az életre szóló baráttal, Pablo Picassoval
együtt csodált bikaviadalok, valamint a spanyol kultúra egyéb jegyei is megjelennek
sok alkotásában.
Ugyanakkor
számtalan irodalmi és képzőművészeti munkájára keletkezési helyük, a Côte
d’Azur nyomta rá bélyegét, ahol pályája során gyakran tartózkodott huzamosabb
ideig. Már 1918-ban itt látogatta őt rendszeresen fiatalkori baràtja, a Test
ördögé-nek mindössze húsz évet élt szerzője, Raymond Radiguet. A háború után,
1950-től barátnője, egyben lelki és anyagi támogatója, Francine Weisweiller
Saint-Jean-Cap-Ferrat-i csodálatos villájában, a Santo Sospirben töltötte az év
jelentős részét, gyakran élettársa, Jean Marais társaságában. (A Santo Sospir, a
«tetovált villa», napjainkban, nem utolsósorban a falait borító Cocteau-freskók
miatt, védett műemlék.) «A
Côte d’Azur a melegház, ahol a gyökerek megerednek, Párizs pedig a butik, ahol
a virágokat eladják.» – vallotta Cocteau.
A
kiállítás egyik kiemelkedő darabja az 1952-ben készített önarckép, az Önarckép sárga zakóban. A kép Jean
Marais tulajdona volt, amit azután a színész a halála után rendezett árverésen
a Fondation Regards de Provence vásárolt meg. A sokoldalú művésznek, aki a
fotózást kivéve szinte minden műfajban kalandozott, mintegy 150 alkotása között,
a mediterrán színekből és fényekből eredeztetett festmények mellett, rajzok,
falikárpitok, sokszorositott grafikák, ékszerek és kerámiák szerepelnek. Témájuk
Orpheusztól Ödipuszig, torreádoroktól flamingó táncosokig terjednek.
Bármennyire
is átfogó a kiállítás, természeténél fogva arra nincs lehetőség, hogy Cocteau
falfestményeit is a közönség elé tárja. Az információkból azonban kiderül, hogy
nemcsak a Santo Sospir-villát «tetoválta ki», de a Földközi-tenger parti Menton
városházájának házasságkötőtermét, Cap d’Ail szabadtéri színházát, Fréjus, Villefranche-sur-Mer
és a Párizs közeli Milly-la-Forêt kápolnáját is az ő finomrajzolatú freskói
díszítik. A « ünnepelt » saját alkotásai mellett sok egyéb érdekes mű
mutatja be, hogyan látták a huszadik századi avantgarde művészet és irodalom
nagy alakját a baráti körhöz tartozó fotósok és képzőművészek, köztük Dora Maar,
André Lhote, Bernard Buffet és Man Ray.
A
120 évvel ezelőtt született Cocteau 46 évvel ezelőtt, 1963. október 11-én halt meg, ugyanazon a napon, mint a
franciák egy másik nemzetközi hírű nagysága és a művész közeli barátja, Edith
Piaf.
Jean
Cocteau et la Méditerranée
Palais
des Arts, Marseille
2009. október 1.-2010. január 24.
Minden
nap 10-18 óráig