A Blue Noses, a nemzetközi botrányairól híres orosz kortárs művészduó kiállítása büszkén hirdeti: meztelen igazság, cenzúrázatlanul. A nyugati színtéren az alkotóknak már emberi holtestből kell haleledelt készíteni, hogy átlépjék a botrányokra immúnissá vált közönség ingerküszöbét.
Az orosz hatóságok (hidegháborús reflexek!) sokkal érzékenyebbek, az Oszama Bin Ladennel pózoló Putyin vagy a nyírfák alatt csókolózó rendőrjárőr náluk biztosan kiveri a biztosítékot. Így Oroszország jóhírének megsértése ürügyén be-betiltják a Blue Noses kivitelre szánt, elvámolni való műtárgyait. Ami persze csak kellemes sajtónyilvánosságot jelent a „szabad világban”, hiszen a nyomatok digitális file-ként bárhová könnyen eljuttathatók. A Blue Noses két tagja, Vjacseszlav Mizin és Alexander Szaburov tagadhatatlan világsztárok, számítógépes printjeik és videóik folyamatosan köröznek a világban, a magyar közönség is láthatott már belőlük párat a Knoll Galériában, most pedig egy nagyobb merítést MODEM-ben. A debreceni tárlat jó keresztmetszetét adja a csoport munkásságának. Elsőként is vannak a politikai anti-propaganda képek: koszos, virágmintás tapétával díszített szobában, lerobbant kanapén, kövérkés férfiak és nők henteregnek, nem éppen ildomos helyzetben. Arcuk helyére médiaszemélyiségek fejeit montírozták a művészek, Bushtól Harry Potterig, Putyintól Condoleezza Rice-ig. A helyszín persze az amerikai fogyasztói társadalom örök toposza, a tévénéző kanapé. A Blue Noses a médiából ömlő képek fejeit ülteti át a képernyőbámulókra: az vagy, amit megnézel, hirdetik. Mint jó orosz művészek, persze képtelenek elmenni a nagy nemzeti hagyományok nyomasztó terhe mellett. Hogy legyőzzék a beléjük nevelt komplexusokat, Puskint ugyanúgy szidják, mint Malevicset. A szuprematizmus atyjának 1915-ös, legendás szentpétervári kiállítását (illetve az arról készült archív sarokfotót) printekkel rekonstruálták. Konyhainstalláció címmel, mert az absztrakt formákat felvágottból, kenyérszeletekből, sajtdarabokból és virsliből rakták ki – esztétikai lenullázás a humor nehéz fegyverzetével. Ugyanezzel a lendülettel esnek neki a nagy kommunista ikonoknak, az egyik videón a kicsit meghízott Lenin álmatlanul forgolódik a sírjában, máskor (egy hatalmas printen) vörös háttér előtt van keresztre feszítve, az egyenruhás Sztálin és az erősen túlsúlyos Che Guevara társaságában. Mi marad a sziporkázó irónia és a fekete humor lángszórójával felperzselt valóságból? A Blue Noses elsőre vicces és sokkoló, másodszor már maníros és (egy kicsikét) unalmas, mint egy jó vicc, amit sokadjára hallunk. Kínjukban egyetlen megtépázott, de mégis örök értékeket tudnak felmutatni: a csinoska melleket és a formás női fenekeket. Ez poénnak jó, életfilozófiának kicsit karcsú.
MODEM, Debrecen
2008. szeptember 25.–2008. december 15.