Nemrég olvashattuk, hogy Varga Leon Gábor szerepel egy installációjával a berlini ConcentArt elnevezésű új kiállítóhelyen, mely rezidenciaprogramra épülő működését a Zicherheit (Biztonság) című tárlattal indította május 20-án. A magánkezdeményezésnek egy hatalmas régi tejfarm épülete ad otthont a divatosan alternatív kerületben, Kreuzbergben. Leonnak új, Pigeons and Doves címre hallgató alkotását erre a kiállításra hívták meg a berlini szervezők, egy rezidencialátogatással egybekötve.
A művész és munkái rendben megérkeztek, az installálás már 10 nappal a kiállítás előtt készen állt, mikor is arra járt a kulturális helyszín egyetlen, anonim szponzora és kijelentette, hogy megvonja az intézménytől a támogatását, ha Varga munkája így kerül kiállításra. “A szobrok maradhatnak, ámde a festményeket le kell akasztani a kiállítást térből” – jelentette ki, és hozzátette, nem kíván a holokauszttal foglalkozó munkát látni, mert az patetikus és Berlin amúgy is tele van velük, így Varga arra is utalásokkal bíró munkájával nem akar rizikót vállalni. Mindezt az alkotónak egy szintén kiállító szervező tolmácsolta. A művész természetesen nem egyezett ebbe bele, installációjának mondanivalója, öszhangja és teljessége nem képezheti vita tárgyát.
Varga Leon Gábor jelenleg az angliai Leedsben él és dolgozik, ahol MA tanulmányokat végzett a Metropolitain University-n, a Képzőművészeti Egyetemen elnyert diplomája (festő szak, Gaál József) és a Magyar Római Akadémia ösztöndíja után. Budapesten több csoportos kiállításon vett részt, egyénileg pedig a Bartók 32 Galériában, a Fészek Klubban, illetve a Budapest Artfairen láthattuk az utóbbi években. 2005 óta pedig rendszeres kiállítója lett Nagy-Britannia kortárs képzőművészeti életének (Nationwide Mercury Prize Art Competition, The Gallery at the Hospital London, 2006; Csókold meg a Napot Ikarusz, Holy Trinity Church, Leeds, 2007)
Varga első nagyformátumú és kortárs összefüggésben is nagymérvű projektje a leeds-i Szentháromság templomban volt látható 2007-ben, ahol 7 szárnyas kerékpárt állított fel a főhajó vonalában, azt egy különlegesen megrendezett világítással életre keltve. A munka hatása és sikere abban állt, ahogy a szakrális térben egy sokak által feldolgozott mitológiai történetet, Ikaruszét (lsd: Brueghel, Matisse, Stephan Balkenhol) teljesen új értelemmel és értékekkel látott el.
A Galambok és Gerlék (Pigeons and Doves) című installációja ennek meghaladással való folytatása, ahol az ember repülésre való képtelenségével és a vágyak és a valóság megdöbbentő távolságával találkozhatunk. Az installáció vízszintesen felfüggesztett, csontsovány embereket ábrázoló festményekből és a térben a földre helyezett szárnyas, emberre felerősíthető mellényszerű fémszerkezetekből áll. Így folytatódik tovább az Ikarusz témavariácó, a vaslemezből hegesztett szárnyak már nem is egy helyváltoztatásra képes eszközön, hanem a földön jelennek meg. Alkalmatlanak a repülésre, ámde ragyognak, ezzel is a lét elviselhetetlen súlyára összpontosítják a befogadó figyelmét.
A tárgyak sajátságos viziója a jelenben is létező materiális rosszról (éhinség, háborúk, népirtások) és a spirituális világ összekapcsolásáról szól. A fent fesoroltak miatt nem érthető így, az egyébként meglehetősen felháborító vád és hozzáállás, amellyel a „szponzor” támadta meg az alkotást. Az emberi nyomort nem csak a múltban lehet megtalálni, hanem a jelenben is, csupán érzékenyen kell körbenézni. És beszélni, szólni kell róla: ez a kortárs művészek egyik feladata, melyet Varga installációja intellektuálisan és egyben érzelmileg is rendkívüli hatásfokkal old meg.